Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona

ilyet hordtak, a frizurája azonban zavarta. Hosszú, mint egy lányé. Nincs mit tenni, le kell vágatni.

Nagy levegőt vett, határozottan lenyomta a kilincset, és belépett az üzletbe. Kis harang kondult az ajtó fölött, mire összerezzent.- jó napot! - köszönt felnőttesen, de halkan.- Alászolgája! Mi tetszik? - mondta a fodrász, fel sem pillantva a munkából. Épp egy ősz férfi haját vágta, a tükörből látta csak az új vendéget.- Egy hajnyírást szeretnék - nyelt nagyot Jancsi.- És pénzed van-e?- Van, persze - nyúlt a zsebébe.- Nahát, nem kell megmutatnod, elhiszem én, ha azt mondod - nézett rá végre Potoczki. - Ülj le, befejezem az urat, aztán te jössz.

Jancsi leült a fal mellé, a kopott barna székek egyikére, és az újságokat nézte a dohányzóasztalon. Ott volt a Népsport, a Szabad Nép és a Délmagyarország előző és aznapi száma. Bár a sport jobban érdekelte, férfiasabbnak találta a politikai lapot, ezért a Szabad Népet vette a kezébe. Több cikkbe is beleolvasott, de kissé unalmasnak találta, hogy mindegyikben emlegetik Sztálint és Rákosit, akikről az iskolában is sokat hallott. Tudta, hogy egy ország vezetőiről gyakran esik szó, de anya otthon azt tanította, hogy társaságban ne ő vigye a prímet, és ha beszél, ne mindig magáról. Ez jutott eszébe, s hogy akkor vajon Sztálin és Rákosi - akiket bölcs embernek képzelt -, örülnek-e annak, hogy ilyen sokat beszélnek róluk? Sztálinról ráadásul külföldön, elvégre internacionalizmus ide vagy oda, ha szovjet, akkor mégiscsak külföldi, nem magyar.

Újra megszólalt az ajtó fölötti harang, Jancsi megint összerezzent. Új vendég érkezett, körülnézett, és kérdezte, mikor kerülhet sorra.- Egy jó félóra - mondta Potoczki. - A fiatalúr után. Foglaljon addig helyet.

Jancsi szerette volna kijavítani, hogy ő nem úr, mert nincsenek már urak, se szolgák, de nem mert megszólalni. Büszkeség fogta el azonban, hogy hiába felnőtt az új vendég, ha ő érkezett előbb, ő is kerül sorra hamarabb. Előfordult, hogy a boltban, ha sorba kellett állni és várni, mert akkor érkezett az áru, vagy a jegesnél, míg darabolták a tömböket, félrelökték őt, és befurakodtak elé. Igazságtalannak érezte, és védekezni próbált, amennyire jólneveltsége engedte, de nem tudott mit tenni, hiába szólt, ha meg mert szólalni egyáltalán: többen voltak és erősebbek. Most elégedetten várakozott, mert tudta, biztos a helye. Mielőtt az újonnan érkezett vendég megkaparinthatta volna, lecsapott a sportújságra. A férfi egy másik lapot emelt fel.

Zsidók Szeged társadalmában

oooooooooooooooooooo 227