Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

7. Molnár Judit: 1944 - ünnepléstől deportálásig

azt mondhatjuk, hogy viszonylagos létbiztonságban élt Magyarország zsidósága. Kivéve azokat az elsősorban Kárpátalján élőket, akiket 1941 nyarán Kőrösmezőn keresztül Kamenyec-Podolszkijba deportáltak, majd lemészároltak. Közel 18.000 zsidónak minősített magyar állampolgárt.01’ Kivételt képez az a közel ezer magyar zsidó is, akik 1942 januárjában Újvidéken és környékén estek a razzia áldozatául.09 10

1944. március 19-ét követően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Horthy Miklós kormányzó hazaérve Klessheimből, a koronatanácsi ülésen tájékoztatta a minisztereket Hitlerrel történt tárgyalásairól, megemlítve, hogy „Hitler azt is kifogásolta [előző nap 18-án] előttem, hogy a zsidókkal szemben nem teszi meg Magyarország a szükséges intézkedéseket. Bűnünk tehát, hogy Hitler kívánságát nem teljesítettem, és nem engedem a zsidók lemészárlását.”11 De ez ettől a naptól kezdve megváltozott. A Sztójay Döme vezetésével megalakult új kormány hozzálátott a zsidóellenes rendeletek „gyártásához". A német megszálló csapatokkal Magyarországra érkezett az Eichmann-kommando, hivatalos nevén az RSHA [Reichssicherheitshauptamt - Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 osztálya is. Adolf Eichmann rekordot akart és tudott dönteni. Az alig 100-150 fős kommandó vezetőjénekcéljacsakazértvalósulhatottmeg,mertakörülbelül 200.000 főnyi magyar végrehajtó apparátus - úgy a közigazgatási, mint a közbiztonsági - rendelkezésére állt. Legfőbb segítői a már említett két belügyi államtitkár, Endre László és Baky László voltak, valamint Ferenczy László csendőr alezredes,12 akit március utolsó napjaiban nevezett ki Faragho Gábor, a csendőrség felügyelője összekötőtisztté a német biztonsági rendőrségnél. Ők hárman folyamatosan konzultáltak Eichmann-nal, és a vidéki tájékoztató értekezleteken, így Szegeden is ismertették a helyi vezetőkkel a gettósítással és deportálással kapcsolatos feladatokat.

09 Bővebben lásd: Kinga Frojimovics: I have been a Stranger in a Strange Land. The Hungarian State and Jewish Refugees in Hungary, 1933-1945. Yerusalem, The International Institute for Holocaust Research, Yad Vashem, 2007.104-146. Majsai Tamás: A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben. In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve, IV-V. 1984-1985. 59-86.

10 A. Sajti Enikő: Délvidék 1941 -1944. A magyar kormányok délszláv politikája. Budapest, Kossuth Kiadó, 1987.

11 Vádirata nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. 1. kötet., Szerkesztette: Benoschofsky Ilona-Karsai Elek Budapest, MIOK, 1958.17.

12 Ferenczy László (Felsővisó, 1898. március 9.-Bp., 1946. május 31.] csendőr alezredes,

1938 novemberétől a debreceni csendőrkerület nyomozó alosztályának parancsnoka, 1939. február 15-től a debreceni szárny parancsnoka, 1940. november 4-től a kassai csendőrkerület nyomozó alosztályának parancsnoka, 1942. július 10-től a csendőrség Központi Nyomozó alosztályán előadó. 1944. március végétől összekötő tiszt a német biztonsági rendőrség

és a magyar hatóságok között. Jelentős a szerepe a vidéki zsidóság deportálásának megszervezésében. A Lakatos-kormány idején az országban, elsősorban a fővárosban még elő zsidók vidéki gyűjtőtáborokba történő koncentrálását készíti elő. A nyilas uralom idején a Belügyminisztérium zsidóügyi szakértője. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

132 <xxxxxxxxxxxxxx>o<xxx>

Zsidók Szeged társadalmában