Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
7. Molnár Judit: 1944 - ünnepléstől deportálásig
A szegedi zsidó családok tehát nyugta ellenében átadandó szállítmányokká váltak. Immáron a szállítmányokat Auschwitz-Birkenauba, a haláltáborba vagy - véletlen szerencsének köszönhetően - Strasshofba, munkára deportálták hazájukból. Löw Immánuel felsőházi tagságának05 tizenkettedik évében, 1938 májusában még, amikor az úgynevezett első zsidótörvény tervezetét vitatták meg a parlamentben, „fájó szívvel” szólalt fel - felidézve Eötvös Józseftől Tisza Istvánig „a régi jogegyenlőség megteremtőinek" tevékenységét. Az akkor 85 esztendős rabbi érezte, hogy felszólalásával éppen úgy kisebbségben marad a Felsőházban, mint ahogy a törvény ellen felszólaló ellenzéki képviselők a Képviselőházban. Tudta, hogy a dualizmus kori „régi nagyok hosszú sorára ma nem időszerű hivatkozni". Ezért Gömbös Gyula Szegedről indult pályafutását idézte föl beszédében. Löw bizonyos volt abban, hogy Gömbös, a „revideált Gömbös ... ilyen javaslatot soha nem terjesztett volna be".06 Akkor még - sok tízezer sorstársával együtt - „törvénytisztelő megadással és türelemmel" várta a „jogegyenlőség feltámadását". Mindhiába. Löw Immánuelt követően közvetlenül Raffay Sándor evangélikus püspök, majd Ravasz László református püspök mondta el véleményét a törvényjavaslatról. Egyikük sem vitatta a törvényjavaslat benyújtásának szükségességét, és megszavazták azt. Ettől az évtől, 1938-tól kezdve a diszkriminatív törvények és rendeletek sora következett.07 Előbb vallási, majd faji alapon különböztették meg a zsidókat. A különböző foglalkozási ágakban húsz, majd hat százalékban maximálták arányukat. Löw Immánuelnek 1940-től már nem volt lehetősége még csak véleményt sem nyilvánítania a törvényjavaslatokkal kapcsolatban. 1940-ben hivatalosan megszüntették felsőházi tagságát.08 Teleki Pál miniszteri indoklása szerint „az izraelita hitfelekezet felsőházi képviseletének történeti gyökerei nincsenek". Alig néhány hónappal korábban - a szintén Teleki Pál által végigvitt második zsidótörvény értelmében - Löw Immánuel szegedi közgyűlési örökös tagságát is megszüntették. Az akkori Magyarország mintegy 800.000 állampolgárát 1944 márciusáig még „csak” korlátozták, a férfiakat fegyvertelen munkaszolgálatra kötelezték. Mégis 05 Az 1926. évi XXII. te. értelmében az izraelita hitfelekezetet két rabbi képviselhette a Felsőházban. A neológ hitközségeket így 1927-től dr. Löw Immánuel főrabbi képviselte. 06 Felsőházi Napló, 1938. május 24. 67. ülés, 305-306. 07 Bővebben lásd: Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és -rendeletek, 1920-1944. In: A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerkesztette: Molnár Judit, Budapest, Balassi Kiadó, 2005.140-163. 08 1940. évi XXVII. te. a keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról. Közli: http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=8141 (letöltve: 2014. október 10.} Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 131
