„Jaj, de szépen harangoznak..." Válogatás a Móra Ferenc Múzeum népzenei fonográf felvételeiből (Szeged, 2014)

65. Pünkösdölő. Tápé - b. Minékünk áldásunk Szentlélek malasztja - c. Jó' megfogd, jó' megfogd a lovadnak száját - d. Andreás bokrétás, felesége jó táncos

Tápé, Ördög Ambrusné 37 éves, 1951. (SzF 94-95c = AP 8289a,b)

a) A húsvéti és pünkösdi ünnepekhez kapcsolódó, Európa-szerte elterjedt 16. századi egyházi népének erősen átalakított, leegyszerűsített változata.

1)) Kéthangos recitáció, melyet az előző szakasz záró. három hangból álló ütempárja tagol.

c) Gyermekdalszerű ütempárok, melyeket az előző szakaszok záró ütempárja kerekít le.

d) Gyermekdalszerű ütempáros befejezés.

A gyűjtő, Péczely Attila leírása szerint „Pünkösd reggelén három kislány megy a házakhoz. Középső a ’menyasszony’, fehér ruhában, tápai szabású szoknyában, testhezállóban, csíkos harisnyában, lábán papucs, fején koszorú, újabban fátyol is. A másik kettő ruhája: fehér alapon lila, kék, rózsaszín mintás slingölés az ujj on, csíkos harisnya, papucs. Felállva éneklik, az utolsó 3 sort ellenkező irányba belekarolva a menyasszonyba, körben forogva táncolják a végéig.” (A Magyar Népzene Tára II. 164. és jegyzete.)

A pünkösdölő fő elterjedési területe a Dunántúl. A jelesnapi szokásokban szegényesebb Alföldön csak az Alsó-Tisza vidéken ismerik, ám ezek a Szeged környéki pünkösdölők a legteljesebbek, zeneileg a leggazdagabbak. Másik tápai változata: A szögedi nemzet zenéje 111. 2; Domaszéken, Szegeden és Szatymazon is gyűjtötték: A szögedi nemzet zenéje III. 1,3,4.