Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

ALSÓVÁROS, JÁMBOR VÁROS

„...az Alsóváros népe zömök, bikanyakú és fekete. Ruhájában a sötét színeket kedveli és mint védőraj csoportosul az ősi Mátyás templom körül. A templom istene után a föld az istene, amelyen hihetetlen szorgalommal termeli a paprikát..." (Tömörkény István: Barlanglakók) zeged Alsóváros része a török hódoltság idején a törzsökös ^^^ magyar lakosság városmagja, a bevándorolt idegen népek, a megszálló törökök és a betelepülő délszlávok inkább a város többi részében (a Várban, a Palánkban és magyarokkal együtt Felsővároson) húzódtak meg. Alsóváros a Tisza jobb partján, folyásirányát tekintve a központi Palánktól délre terül el, innen a régi neve is: 'Alszeged'. Alsóváros népe még a 20. század közepe táján is ragaszkodott hagyományaihoz, parasztpolgári életmódjához és főként vallásos hitéhez. A jámborváros elnevezés ezzel magyarázható. Önállóságát jelzi, hogy Mátyás király hetivásár tartására adományozott jogot az alsóvárosiaknak. Sajátos kultúrája olyan meghatározó elemekkel színezte Szeged műveltségét évszázadokon keresztül, mint a paprikatermesztés, a hagyományos búcsújárás régi szokása, a napsugaras házak, vagy az elkülönülő viselet. Utóbbi már rég eltűnt, a modern társadalmi és gazdasági változások felszámolták a paprikakikészítés tradicionális eszközeit és módjait, eltűnőben vannak a napsugár oromdíszes régi házak, a búcsú pedig megváltozott tartalommal és jelentőséggel ugyan, de napjainkban is fontos ünnepi alkalom a szegediek életében. Az átalakulások elBúcsú a keresztaljakkal, 1908