Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Paprikatermesztés

ezután erre a célra gyártott hasító bicskával a csövet hosszában felhasították és a bűrt kifordították, majd a bőr belsejéből kikaparták a magot és az erezetet. Az így megtisztított bűrt tűre szúrták, majd lazán madzagra fűzték. A madzag két végét összekötötték és a fából készült rámára - gusztira - feszítették, ahol szikkadni hagyták. A ráma mintegy 2x1 méter nagyságú léckeret volt, amelynek hosszanti oldalaiba szegeket vertek. Ezekre akasztották a felfűzött bűrfűzéröket. Egy-egy rámán 6-8 füzér volt. A bűr a bűrös szárítóban száradt. A kereteket a szárító gerendáiba vert vastag szegekre aggatták. Dobkályhában tüzeltek. A felszaporodott magot és az erezetet egy láda fölött a rostán átdörzsölték. Ez volt a dörgölés. Ritka szövésű kenderzsákban tárolták 8-10 kg-onként, és a külön erre a célra készített, cementtel kiöntött, áztató medencébe tették. Két-három napig áztatták, majd órákig taposták, hogy a csípős ízt a víz kimossa belőle. A kimosott magot négyszögletes, deszkakeretű, kb. 1x3 m méretű, Paprikaárus a Széchenyi téren