Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Paprikatermesztés

Termelése az alsóvárosi feketefóldeken kívül terjedt a barna, kötöttebb homoktalajon is. Az alsóvárosi, röszkei, szentmihályteleki gazdák a paprikához hasonló agrotechnikájú dohánytermesztésben kiváló tapasztalatokat szereztek. A palántát a ház melletti szélárnyékos kertekben nevelték. A palántáságyakat trágyázás után fölásták, simára gereblyézték. Erre szórták a magot, melyet trágyás homokkal födtek. Az ágyások egy méter szélesek voltak, közöttük 20-25 cm-es utat hagytak, ahonnan locsolták, gyomlálták. A palántálást május végén, június elején végezték. Jól megmunkált, megtrágyázott földet ültetés előtt simítóval vagy hengörrel tömörítették. Az elsimított területet fölutalták. Az utalló egyik oldalán a fogat 60 cm-re, a másikon 30 cm-re voltak. Az előbbi a sortávolságot, az utóbbi a tőtávolságot jelentette, tehát körösztbe is fölutaiták. Palántálás előtt a vizet gödrökből, kutakból a föld sarkán lévő kádakba hordták. Nagy szárazság esetén az utallónyom kereszteződésénél a kapa fokával kis mélyedést ütöttek, hogy a palánta helyét ültetés előtt is be tudják locsolni. A locsolás, vízhordás a férfiak faladata volt. A palántát az ágyakból ládákba, kosarakba szedték. Rakodáskor (ühetéskot) a gyerekek hányták el, az asszonyok ültették. A szomszédok, rokonok összefogtak, mert ilyenkor nem lehetett segítséget fogadni, mindenki palántázott. A gyerekek sem mehettek iskolába. A palántát fúróval ültették. Hetekig hajlongtak, sokszor a fúró is feltörte a palántáló kezét. Néhány nap múlva a kiszáradt tövek helyére újat ültettek, a paprikát befódozták, majd megkapálták. Az esetlegesen kimaradt palántát ültetés végén négyzetméter számra értékesítették. Palánta locsolása Paprikaszedés