Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Paprikatermesztés

A 19. század fordulóján még söprűvel csapkodták be a fürtöket, így védekeztek a peronoszpóra ellen. Kezdetben burgundi lével „permeteztek". A rézgálicot föloldották és szódával keverték. A bordói lé a két világháború között vált általánossá. Az első permetezők, a Wermonerek, az 1920-30-as években váltak általánossá. Nyáron a kapálás karaszolóval történt. Ez széles, keskeny élű kapa. Augusztusban érés alá kapáltak, ezt sarabolásnak nevezték. A hordókat általában a kamrában az ászokfán tartották. Az úri gazdaságokban a bort pincében tárolták. Általában a család maga szüretelt. A szőlőt garabolyba szedték, majd vesszőkosárba vagy tetejetlen kancahordóba öntötték. A lehullott szemeket összeszedték. A legszebb fürtöket kirakták a hártyára. A fürtök alá szőlőlevelet tettek. Ez volt az állani való szőlő. A padláson nádra rakták, karácsonyig is elállt. Kisebb gazdaságokban a 19. század végéig a szőlőt taposózsákba tették, lábbal tiporták, így nyerték ki a mustot. A szőlődarálók és a prések {suták) elterjedésével ez a módszer feleslegessé vált. Kisebb sutúkat ügyesebb bognárok vagy szélmolnárok is készítettek. Általában gyári sutút használtak. A mustot tojással fokol32 ták. Ha a tojás fönnmaradt, az megfelelt, ha leült a must aljára, akkor alacsony volt a must cukorfoka. Sokan csináltak csigert is. A kipréselt törkőre vizet öntöttek, majd néhány nap után klsutulták. Cukrot kevés helyen tettek hozzá, túl drága volt. A forrásban lévő mustot csípős mustnak nevezték. A törköt kádba vagy kancahordóba taposták, csumiszolófával tömörítették, diófa levéllel és homokkal fojtották le. Tavasszal kifőzték pálinkának. PAPRI KATERM ESZTÉS A 19. század végére Szeged határában a dohánytermelés jelentősége csökkent. Ezzel szemben a paprikatermő területek fokozatosan nőttek. Bálint Sándor adatai szerint 1865-ben mintegy 500 holdon termesztettek paprikát. 1899-re a termőterület 3800 holdra Útallás emelkedett. (Bálint S.: A szegedi paprika, 1962. 100.)