Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Földművelés

ték hordani. Olyan mély árkot ástak, ahogyan a szintezés megkí- Aratás vánta. A bakityot ebbe az árokba tolták be. Ezután kétfelől 80-100 cm széles földpadkát elhagyva ástak újabb árkot. Ezzel a módszerrel a felső termőréteget, az élő földet nem hordták el teljesen. Kubikolás után az ott maradt földet beleszaggatták az árkokba, és a talajt elegyengették. A homokbuckák elegyengetésének másik jellegzetes eszköze a högyhúzá volt. Tanyai barkácsolók, bognárok készítették tehetősebb gazdák számára. Általában két ló húzta, de ökrökkel is húzatták. Használatához két ember kellett, egy a lovakat vezette, egy pedig a högyhúzó szarvát fogta és irányította a húzás mélységét. A bucka elején az élét belemerítették a homokba, a völgyes részen a szarvra kötött kötéllel a fordítható fedelet felrántották, és a homokot a kívánt helyen leborították. Ezután a földet kapával széthúzták, elegyengették, vagy a nagyobb mélyedésekbe talicskával széthordták. A hegyhúzóval történt talajszintezésnek az volt a hátránya, hogy az eszköz a homokdomb teljes termőrétegét elhordta. A feltöltött terület jól termett, az elhordott domb helyén a vad föld került a felszínre, amelyet évekbe telt följavítani. A talajszintezési munkákat télen végezték. Egy-egy gazdaságban ez a munka akár évekig is tarthatott. A legnagyobb gondot a homok megkötése jelentette. A friss kubikolást vagy a fölszántott földet a tavaszi bűti szelek könnyen elhordták. Ezeket a területeket szalmával szórták be, majd a szalmát birkákkal tapostatták a homokba. Erre a célra alakították ki