Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

HALÁSZAT

A harcsa fogására alkalmas, éles szigony használatát 1925 óta tör­vény tiltja. Paprikás hal főzése bográcsban A halászok a fogott zsákmányt a vízben, bárkában tartották. A ladikhoz kötött, hosszúkás, mindkét végén keskeny haltartó esz­köz a nyargalábárka. Ha csak egyik végén hegyes, a neve kanca­bárka. A halkofák által használt állóbárka, vagy tökösbárka nagy mennyiségű élőhal tárolására volt alkalmas. A Rudolf (ma Roose­velt) téri halpiac alatt voltak kikötve a haltartó bárkák, amelyek vízben álló részéből, a tőkéből szákkal emelték ki az eladásra szánt halakat. Az utolsó, Keszeg nevű bárka az 1960-as évek vé­géig állt a Tiszán. A szegedi halászok 1945 után szövetkezetbe tö­mörültek, ott folytatták munkájukat. A jelentősen lecsökkent tiszai halállomány pótlására hozták létre az 1930-as években a fehértói haltenyésztő telepeket. Kishalász a Széchenyi téren, 1 933 Nyargalóbárka

Next

/
Oldalképek
Tartalom