Temesváry Ferenc: A Móra Ferenc Múzeum Gyűjteményének militáriái, II. (Szeged, 2013)

Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene (Temesváry Ferenc)

Példaként hozhatnánk még fel Budapesten a pesterzsébeti múzeumot, amelynek alapítója Cseh József nagy múzeumbarát volt és a katonai események idején hátrahagyott fegyverekből, felszerelési tárgyakból olyan arzenált gyűjtött össze, amely ebben az országban egyedülálló volt. Sajnos, amikor e magángyűjtemény helytörténeti múzeummá lett, nem ismerték fel annak értékét és az anyag legnagyobb részét beolvasztották. Az ötvenes évek erőszakhatalmának intézkedései, az eluralkodott félelem természetesen az egész országot érintette. Gyűjtőközpontokat hoztak létre, ahová a rendőrség által fegyvernek minősített, az adott megyében megsemmisítésre ítélt, vagy magán személyektől elkobzott fegyvereket - valójában muzeális értékeket - begyűjtötték. A központok egyike Kiskunfélegyháza volt. Kalmár János a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum - ma Magyar Nemzeti Múzeum - Fegyvertárának egykori főnöke 1951 és 1953 között a MMOK, ismertebb nevén Múzeumok és Műemlékek Országos Központja utasítására a tárgyak ezreit vette át. A nagyobb anyag együttesek, mint például a körmendi Batthyány gyűjtemény maradéka, gyarapodási leltárkönyvbe kerültek, a kisebbekről viszont csak hevenyészett feljegyzések készültek. A műtárgyak törzsleltárba vételére azonban csak évekkel később, 1955-től került sor. A mondottakat támasztja alá az 1952. augusztus 2-án Budapesten! kelt III/128 szám alatt iktatott nyugta is, amelyből ismeretessé válik, hogy 45 darab katonai és polgári puskát, pisztolyt, kardot és szuronyt tartalmazó szállítmány érkezett a fővárosba. A küldeményen a Magyar Nemzeti Múzeum és a Fladtörténeti Múzeum osztozott, de az elosztás részleteiről nincs tudomásunk. Ez irányú, több éven át folytatott kutatások nem jártak eredménnyel. Megállapítottuk, hogy a két országos múzeum naplóiban alig-alig van utalás arra, hogy az áttét honnan érkezett. Hivatalos átadási-átvételi jegyzőkönyvek sem kerültek elő.

2

1 Egy bizonyos, hogy Bálint Alajos a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóját is utasították a rendőrség által társadalomra veszélyesnek minősített fegyverek beszolgáltatására. Ilyen pedig a gyűjteményi naplóbejegyzések szerint bőven volt aTörténeti Osztályon. Atörzsnaplókba a kiadásténye nincs bevezetve,ésa néhai gyűjteménykezelő hátrahagyott feljegyzései sem utalnak erre az eseményre. Ezekről az évekről a múzeumigazgató - ismert okoknál fogva - nem szívesen nyilatkozott. Természetes, hogy a Móra Ferenc Múzeum fegyver és militaria körébe tartozó katalógusának megjelenéséig feladatunknak érezzük e témakörben is a kutatás folytatását. Pontosan nem tudjuk, hogy az elhagyott, majd a kitelepítettek kastélyaiból, illetve a gazdag polgári lakásokból mennyi és milyen kvalitású anyag került be a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Országos Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe. Ez ugyan mennyiségi növekedést jelentett, de egyben a tárgyakra vonatkozó információk végleg elvesztek a kutatás számára. A Magyarországon talált fegyverek megmentésében óriási szerepe volt az Országos Hadtörténeti Múzeumnak. Nagyarányú fejlődését a háború vetette vissza, amelynek utolsó szakaszában első osztályú anyagát evakuálták ugyan a somlóvári kastélyba, de felügyeletét a háborús körülmények között nem tudták biztosítani. A múzeumot ért bombatámadás is hihetetlen károkat okozott. A II. világháború után Csillag Ferencnek köszönhetően a múzeumi rend helyreállt, gyűjtése szakszerűvé vált és a külföldi cserekapcsolatok kiépülése révén hézagpótló műtárgyak kerültek az országba. Az állami és magángyűjtemények nagyarányú pusztulása késztette a két intézet vezetőjét, hogy a magyar nemzeti múltra vonatkozó anyagot a gyűjtési profiltól függetlenül vásárolja fel. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya pedig a napjainkig való gyűjtést rendelte el a nemzeti jelen megmentése és ábrázolása érdekében. Szükségesnek tartom megemlíteni még két országos gyűjtőkörű múzeum nevét. Nevezetesen a Mezőgazdasági Múzeumra és a Magyar Sportmúzeumra gondolok. A Mezőgazdasági Múzeumnak jelentős vadászfegyver-, a Magyar Sportmúzeumnak sportfegyver gyűjteményének kellene lennie. Egyik múzeum sem használta ki a Rendőrség fóti bázisára begyűjtött fegyverek szemléjét. Ismeretes, hogy a vadász- és sport fegyvereinket a hatvanas évektől csaknem a kilencvenes évekig gyakran lecserélték, amiben nem kis szerepet játszott a Magyar Fegyvergyár - ismertebb nevén FÉG - érdekeinek szem előtt tartása is. A múzeumi megőrzésre méltónak talált fegyverekért a Rendőrség csak kezelési díjat számolt, így ezen 2

1 Temesváry Ferenc, Eleink gyűjtötték...Fegyverek, hadiemlékek, ló és viseleti - tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged 1999) 15. p. Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Főosztály iratai. 1952. Véleményem szerint elsősorban MMOK iratokat kellene felkutatni, mert minden átirányítás rajtuk keresztül folyt. A fő múzeumi átvevőhely az Iparművészeti Múzeum volt. Ott szortírozták az anyagot, s a fegyverek azon részét, amely számukra iparművészeti szempontból nem volt érdekes, azt továbbították a MNM-ba. A modern katonai darabokat tovább vitték a Fladtörténeti Múzeumba. Olyan jegyzőkönyvvel nem találkoztunk, amely azt igazolná, hogy a Rendőrségtől, illetve a belügyi szervektől a MNM közvetlenül is átvett volna fegyvereket. Az viszont lehetséges, hogy a lefoglalt anyag egy részét egyenesen Fótra vitték a belügy selejtraktárába.