Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 13. Ismeretlen festő: Báró Prónay László, 19- század eleje

13. Ismeretlen festő: Báró Prónay László, 19. század eleje Csanád és Túróc vármegye főispánja Lenvászon, olaj, 67 x 54 cm Makó, József Attila Múzeum, lelt. sz.: 78. 15. 1 A restaurálás ideje: I995-1996 A kép leírása: A főnemes Prónay László (1735— 1808) portréja Csanád vármegye makói épületékői 1945 után került a múzeum tulajdonába. A káró fekete zsinóros mentét kord, karna szőrmegallérral. Tekintete kissé szigorú és idill— mentes, mint egy tudósé: jól szemlé lteti, h ogyan válik meg a portréfestészet a 19- század elejére a külsőséges formajegyektől. A Prónayak Túróc vármegye legrégikk törzsökös csakdj ai közé tartoztak. Az első följegyzések szerint már 1279ken birtokuk vo lt (Tót-P rona ). 1343-ból osztályos levelük mara dtf önn. I. Ferdinánd 1503-ban megerősítette a családot ősi nemességükken, s ezt Túróc vármegyében 1574-b en hirdették ki. 1736-ban a család bárói és nemesi ágra sza kadt. A b aroi ágban született László elő bb Nógrád vármegyei másod(1763), majd első (1765) alispán lett. Mária Terézia 1770ben királyi tanácsossá és báróvá emelte. II. József alatt már császári és királyi valódi belső titkos tanácsos, Túróc vármegye főispánja; Zólyom, Hont, Lipót, Gömör és Árva vármegyék királyi biztosa. II. József közigazgatási reformja nyomán 1786ban Szegvár székhellyel Bék és és Csanád vármegyéket egyesítették. 1790 után, II. József halálával visszaállt a vármegyei beosztás. A hosszú idő óta először megtartott megyegyűlésen, 1790. május 3-án vette át Prónay László Csanád vármegye főispáni székét. Nejétől, Radvánszky Rozáliától három fia es két leánya maradt. Hely re állítás: A kép hátoldal an erec letileg Exellentissimus (legkegyelmese bb) fölirat volt látható. Ezt a vászon síkban tartása és kettőzése végett el kellett fedn i. A vakráma belső éleinek kiverődései jelentős esztétikai károsodással jártak. A kép föltételezhetően eredetileg ovál alakú díszrámáhan volt, a háttér megfestése ugyanis erre utal. A bal oldal i saro kba n voros színnel, halványan B. Prónay eredeti jelzés található. Az egész képfelületen az enyves alapozás jellegzetes, pókhálós, körkörösen fölváló repedései vo ltak láthatók, m elyet ren dk ívul szenynyezett, penészgomba-fertőzéses, foltokkal tarkított, fátyolos hatású lepedé k töltött meg. A hal alsó és a közép felső részen lyukak és sérülések voltak láthatók. Hátolda Írói a vászon szovetfoltokkal volt ragasztva. Hiányzott a vászon bal oldali széle és pereme is. A festmény az általános esztétikai restaurálási alapfeladatok elvégzését igényelte, de a konzerválás során az elsőként alkalmazott alátámasztó (és átlátszó!) üvegszálas szövetet — a dublírozó mester java slatá ra — el kellett távolítani és vászonra cserélni, (idővel ugyanis, a vegyszeres tisztításkor — a viaszgyantás hevasalás ellenére —, a repedéshálók emlékező mozgása következtében a háztetős fölválások kiújultak.) 36 "dS