Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 79. Ismeretlen szerb ikonfestő: Jézus megkeresztelése, 1860 körül

A 14. századtól kezdve Keresztelő Szent János általában tálból vagy kagylóból — a képen a kezéből — önti a vizet Jézus fejére, mely már egy változó, újabb keletű keresztelési szertartást tük röz. A vízbemerítést tebát fel va ltotta a vízzel való leöntés. Középkori keresztelés-képeken János néba kenetes edényt (üveget) tart Jézus feje fölé, ez a kereszteléskor történő megkenésre, de Izrael királyainak felkenésére is utal, amit a középkorban a keresztség előképének tekintettek. (Görög Kk risztosz = Fö lkent, innen ered a Krisztus név.) A vízbemerítés a zsidóknál és nébány más vallásban a megtisztulás és a megújulás rituális aktusa volt. A bűn nélkül való Jézus, az Isten fia azonban nem tisztulás céljából kereszt elkedett meg, banem az emberiség bűnei miatt. A megkeresztelkedése után „Jézus ... feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, bogy az Isten lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszk edett. Az égből szózat hallatszott: «Ez az én szeretett fiam, akib en kedvem telik»." Innen ered a keresztelés szokása a keresztényeknél. A A keresztség szentségének előképeként Jézus megkeresztelkedését igen korán, már a 3. században ábrázolták a római katakombafestészetben és szarkofágokon. Jézus ilyenkor ru háti anu 1 áll a Jordán hullámaiban, és alázatossága jeléül magára veszi a világ bűneit. János áldóan teszi a kezét Jézus fejére, fölöttük lebeg a S zentlélek galambja. A galamb ennek a jelenetnek a leírása alapján vált a Szentlélek szimbólumává. Helyreállítás: Az ikonkép alap- és festékrétegének súlyos károsodásait és sérü léseit bizonyosan a fentebb olvasott módon szerezte. A láthatóan felcsavarást, összegyűrődést és csonkulást elszenvedett vászonképet megpróbálták kijavítani úgy, hogy — tömítés nélkül — vastagon átfestették a lehullott alapozás folt iaina k helyét. E zzel azonban az ábrázolás egyes részleteit is lefedték. A leszakadt vászon jobb sarkát papírral próbálták pótolni, amely azonban időközben felvált. A helyreállítás megkezdésekor az átfestés nagy részét eltávolítottam, amihez kikísérletezett vegyszerkeveréket basznál<v> °<r> tam, maja előkonzerválást végeztem. A lepergés és a kipattogzás során keletkezett hiányfoltok szélét és környékét ragasztással erősítettem, konzerváltam. A végső tisztítás és a többszörös préselés, vasalás után a vászon újabb konzerválása, a sarok vászon hiányának pótlása és a bordozóvászon dublírozása (kettőzése) követk ezett. A régi hordozó megerősítése újra megteremtette a képsík feszességét és a további finomtömítések elvégzésének föltételeit. Ezt melegenyves krétával, begyes ecset segítségével végzett tömítést és faktúrakialakítást jelentett. A pótlásokra a száradás után a szívóképességük lezárására sellakot, a képfelületre terpentinszeszben o ldott d ammar lakkot vittem fel. Az ak varelles aláfestés után a retust — a festő ecsetkezelésének pasztozitását követve — beilleszkedő módon, csalárd technikával olajtalanított olajfestékkel végeztem. A véglakkozásboz selyemfényű sprayla kkot alkal maztam. A retusműveletek alatt a fokozott pontosság érdekében nagyítót használtam. rtr 166