Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 73. Ifj. Czene Béla: Virágcsendélet szegfűkkel, 1930-as évek
73. Ifj. Czene Béla: Virágcsendélet szegfűkkel, 1930-as évek Vászon, olaj, 60 cm x 105 cm, jelzet balra lent: ifj. Czene B Nagy Ildikó tulajdonában, Szeged A restaurálás ideje: 2009 április—december A kép le írása és alkotója: Jelenlegi tulajdonosa a festményre a Vaterán talált rá és vásárolta meg 2008 novemberében. Eladója az egyik lomtalanításkor egy padláson bukkant rá és az értékesítéskor jelezte, bogy az alapozás és festékbiány miatt az egész felület „enybe restaurálásra szorul..." Művészetét számos elismerés kísérte: 1937-be n elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-b en Balló Ede-d íjat kapott a H unor es M agyar című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta. 1948-ban a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díját, 1953-ban a IV. Magyar Képzőművészeti tárlaton a Népművelési M inisztérium elismerését nyerte el. 1999- november 9-én balt meg Budapesten. Felesége, Hikády Erzsébet (1911-2008) festőművész volt; és szintén a képzőművészi pályát választotta gyermekük, Czene Gábor (*1948) és unokájuk, Czene Márta (*1982). A szignóiban többnyire „ifj" jelzést használó Czene Béla (1911 — 1999) festőművész Isaszegen született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendéke volt. 1932-től gyakran szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1938-tól G erevich Tibor javaslatára egy évre elnyerte a római Colle gium Hungaricum ösztöndíját, s Rómában dolgozhatott. Stílusában ekk or talál ra a Római iskola irányvonalára, és egyre j obb an kötődött a reneszánsz klasszikus tradícióihoz, többek között Leonardo da v inci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a görög—római hagyományokhoz. A második világháború után lazult a Római iskolához való kötődése és jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette. Közel 70 éves pályafutása során a mintegy húsz egyéni kiállításból a szegedit 1980-ban rendezte. Külföldi magyar reprezentatívkiállításokon is részt vett (Róma, Velence, Bécs, Berlin, Moszkva, Stockholm, Tokió, Peking, Bukarest, Szófia). Az idős művész még az 1990-es évekbe n is aktív volt. Utolsó kiállítását a budapesti Műterem Galéria rendezte 1998-ban. Hel yre állítás: A rendkívül romos, sérült és lepusztult állapotot mutató kép teljes körű restaurálását az előtisztítások után mélyrétegű konzerválással, a lyukacsos vászonhordozó megerősítésével kezdtem. A munka során a besötétedett és szennyezett lakkréteg, valamint a „májfoltos", rávarasodott szennyeződések eltávolítását a kikísérletezett vegyszerkeverékkel, alkoholos borotvabab adagolása m ellett, terpentines közömbösítéssel folytattam; a „finom" tisztítás során az erős kötésű lakk- és szennyfoltok eltávolítására — hígítás m ellett cseppnyi szalmiákszeszt is adagoltam. A lepergés és a kipattogzás során keletkezett hiányfoltokat, a vászonszakadások szélét és környékét ragasztással erősítettem, konzerváltam. Ezt melegenyves krétával, hegyes ecset segítségével végzett tömítés és faktúrakialakítás követte. A pótlásokra a száradás után a szívóképességük lezárására sellakot, a képfelületre terpentinszeszben oldott dammárla kkot vittem fel. Az akvarelles aláfestés után a retust olajtalanított olajfestékkel, a vé glakk ozást selyemfényű spray lakkal végeztem. A basználhatatlanul szétázott, stílustalan régi „blondel" keretet — a teljesen újjászületett festmény jellegéhez és stílusához illeszkedően — vadonatúj díszrámával cseréltem le. Tb» 152 ^
