Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 73. Ifj. Czene Béla: Virágcsendélet szegfűkkel, 1930-as évek

73. Ifj. Czene Béla: Virágcsendélet szegfűkkel, 1930-as évek Vászon, olaj, 60 cm x 105 cm, jelzet balra lent: ifj. Czene B Nagy Ildikó tulajdonában, Szeged A restaurálás ideje: 2009 április—december A kép le írása és alkotója: Jelenlegi tulajdonosa a fest­ményre a Vaterán talált rá és vásárolta meg 2008 novembe­rében. Eladója az egyik lomtalanításkor egy padláson bukkant rá és az értékesítéskor jelezte, bogy az alapozás és festékbiány miatt az egész felület „enybe restaurálásra szorul..." Művészetét számos elismerés kísérte: 1937-be n elnyer­te az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-b en Balló Ede-d íjat kapott a H unor es M agyar című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta. 1948-ban a Közoktatási Minisz­térium freskópályázatának díját, 1953-ban a IV. Magyar Kép­zőművészeti tárlaton a Népműve­lési M inisztérium elismerését nyer­te el. 1999- november 9-én balt meg Budapesten. Felesége, Hikády Erzsébet (1911-2008) festőmű­vész volt; és szintén a képzőművé­szi pályát választotta gyermekük, Czene Gábor (*1948) és unokájuk, Czene Márta (*1982). A szignóiban többnyire „ifj" jelzést használó Czene Béla (1911 — 1999) festőművész Isaszegen született. A Magyar Kép­zőművészeti Főiskolán 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendéke volt. 1932-től gyakran szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1938-tól G erevich Tibor javas­latára egy évre elnyerte a római Colle gium Hungaricum ösz­töndíját, s Rómában dolgozhatott. Stílusában ekk or talál ra a Római iskola irányvonalára, és egyre j obb an kötődött a rene­szánsz klasszikus tradícióihoz, többek között Leonardo da v inci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a gö­rög—római hagyományokhoz. A második világháború után la­zult a Római iskolához való kötődése és jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette. Közel 70 éves pályafutása során a mintegy húsz egyéni kiál­lításból a szegedit 1980-ban rendezte. Külföldi magyar repre­zentatívkiállításokon is részt vett (Róma, Velence, Bécs, Ber­lin, Moszkva, Stockholm, Tokió, Peking, Bukarest, Szófia). Az idős művész még az 1990-es évekbe n is aktív volt. Utolsó kiállítását a budapesti Műterem Galéria rendezte 1998-ban. Hel yre állítás: A rendkívül romos, sérült és lepusztult álla­potot mutató kép teljes körű res­taurálását az előtisztítások után mélyrétegű konzerválással, a lyuka­csos vászonhordozó megerősítésé­vel kezdtem. A munka során a be­sötétedett és szennyezett lakkréteg, valamint a „májfoltos", rávaraso­dott szennyeződések eltávolítását a kikísérletezett vegyszerke­verékkel, alkoholos borotvabab adagolása m ellett, terpentines közömbösítéssel folytattam; a „finom" tisztítás során az erős kötésű lakk- és szennyfoltok eltávolítására — hígítás m ellett ­cseppnyi szalmiákszeszt is adagoltam. A lepergés és a kipat­togzás során keletkezett hiányfoltokat, a vászonszakadások szé­lét és környékét ragasztással erősítettem, konzerváltam. Ezt melegenyves krétával, hegyes ecset segítségével végzett tömítés és faktúrakialakítás követte. A pótlásokra a száradás után a szívóképességük lezárására sellakot, a képfelületre terpentin­szeszben oldott dammárla kkot vittem fel. Az akvarelles alá­festés után a retust olajtalanított olajfestékkel, a vé glakk ozást selyemfényű spray lakkal végeztem. A basználhatatlanul szét­ázott, stílustalan régi „blondel" keretet — a teljesen újjászületett festmény jellegéhez és stílusához illeszkedően — vadonatúj dísz­rámával cseréltem le. Tb» 152 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom