Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 58. Vajda Zsigmond: A szegedi városháza mennyezetképe, 1889

58. Vajda Zsigmond: A szegedi Városháza mennyezetképe, 1889 Falfestés, vegyes festéstechnika (mészkazein, olajlazúr), 10,4 Jelzet az északi oldal közepén: Vajda pix 1889 A restaurálás ideje: 2001 Restaurátorok: Brutyó Mária, Szabó Tamás, 1 orma Tamás. A mennyezetkép leírása: A mennyezetkép téglaalapú formáját megbontja a sar kok negyedköríves kiképzése és a rövidebb oldalak középosztásában elhelyezett kerek alaprajzú szellőztetők félkör íve. A alle gorikus jelenetek ebben a formai keretben helyezkednek el. A képmező területén kívül, a közgyűlési terem sarkaiba egy-egy gipsz kartust/medaliont készítettek, amelyekbe egy-egy főnixmadarat festettek. A mennyezetképet eklektik us díszítőfestés keretezi. A közgyűlési terem mennyezeti képmezőjének sarkaiban allegorikus nőalakok (géniuszok) trónolnak. A négy közül kettő szárnyas istennőként jelenik meg. A város életének azt a négy legfontosabb alappillérét szimbolizálják, amelyekre a belyi társadalom vezérlő eszméi épültek. Ezek a nagyméretű figurák mintegy közvetítik a földi Rendet és Jólétet az eg felé. A képmező középen felbők övezve szárnyas puttók a magasba emelik a gazdag és dicsőségét birdető város címerét. Az ábrázolásmód eklektik us keverékét adja az antik és a polgári szemléletű művészeti látásmódnak. A Mezőga2daságot jelképező géniusz papucsos-fejkendős parasztasszonyként látbató. Ölében búzakalászkéve, kezében sarló, lábánál korsó és paprikafüzér — mind szegedi jellegzetesség. A művész valós személyt formált x 8,1 m meg a figurában. Az ábrázolt nőalak modellje M asa Istvánné szül. Kapeller Teréz (1871—1935). Az Ipart (és kereskedelmet) szimbolizáló alak kezében evezőlapát, amely utalás a hajózásra és szállításra, valamint az ősi belyi faiparra, a századfordulón még hagyományosan élő super (hajóépítő) mesterségre. A képen még kelme és fogaskerék látható, melyek a szövőipart és a gépgyártást jelképező egyszerű attribútumok. A Törvény és Jog jelenlétét az ítélkező, szárnyas Pallas Atbéné jelzi. Egyik kezében kar dot, a másikban mérleget tart, egyesítve a törvényt és igazságosságot. Fején győzelmi babérkoszorú, lábánál irattekercs. A Művészeteket szárnyas géniusz képviseli: egyik kezében harsona, a másikban az éltető fo rrást is jelképező pálmaág, amit itt kukoricaszárnak ábrázolt a festő. A jelenetet ikonográfiailag sajátosan egyedivé teszi e formai megjelenítés. A zenei kultúrára a barsona, a képzőművészetre a festőtábla ecsetekkel, valamint egy gipsz szoborfej (a festő önportréja?) utal. Az épület leírása: Szeged város és a Szécbenyi tér egyik ékköve a városháza épülete, amelyet 1882—83-ban építettek át neobarokk stílusban. A város első, forrásokból ismert széképülete a török kiűzése után, a 1 7. század végéről származik. Ezt 1717-ben elbontották, majd az újabbnak alapkövét 1727-ben rakták le. Az elkészült épületegyüttest 1804-be n Vedres István és Scwörtz János tervei szerint copf- és barokkizáló stílusban kibővítették és kétszintes épületté formálták. Az épület az 1879-es árvízkor súlyosan megsérült. A nagyszabású felújítást és átalakítást Pártos Gyula (1845—1922) és Lechner Ódön (1845—1914) fővárosi műépítészek tervei szerint kezdték meg 1882-ben. A ma látbató városháza báromemeletesnek bat, valójában egyemeletes épület alagsorral és magasföldszinttel. egjelenésével és külső díszeivel bíven követi a késő barokk kori kastély- és palotaépítészet hagyományait. Ezt jelzik a plasztikus szobrokkal ékesített kapuoromzatok, a díszes ablakkeretek és kémények, a színes kerámiacserepes tetőzet, az udvari vörös márvány díszkutak és a gombaformájú márvány kerékvetők. Az épületegyüttes nem csak külső képével, hanem belső tér- és architektonikus kiképzéseivel, díszítéseivel is méltó az utókor megbecsülésére. 120