Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)

Christopher L. C. E. Witcombe: Vasari lovagsága

tatásban először—, hogy Vásárit a pápa jelenlétében avatták „aurate militae Equitam” lovaggá a szokásos ceremónia keretében. Az 1571. július 3-án datált írás jelzi, hogy a címmel és a kitüntető díszjelvénnyel Vasari elnyert minden ezzel járó „privilégiumot, kiváltságot, mentesítést, előléptetést, tiszteletet, méltóságot, rendelkezést, nyilatkozatot, előterjesztést, mandátumot, felfüggesztést, pártfogást, jóindulatot és bűnbocsánatot”, vagyis mindazt, ami az Aranysarkantyús lovag, kitüntetéssel együtt járt. A beszámoló szól a kézhez kapott gyűrűtől (annulum), a nyakláncról (tor- quem), kardról (ensem) és az alkalomhoz illő arany sarkantyúról (aurata calcaria).

A cím ,Vluratae militiae Equiti” egyike volt ások szakrális tiszteletbeli rendnek, amelyet a pápa adhatott, mint alkalomhoz illő elismerést egy különleges szolgálat elvégzéséért. Bár a kiérdemeltség fontos tétel volt, Vasari esetében hozzájárult az olyan személyek támogatása is, mint Gugli- elmo Sangalletti, és egy másik barát, Alessandro kardinális (Michele Bonello, V. Pius rokona), akik mindketten ajánlották Vásárit a vatikáni munkára. Kevéssel ezután, 1572-ben, V. Pius megbízta a Mestert egy másik munkával (a Sala Regiaban), és ez szintén hozzájárulhatott határozatához. Sejthető, hogy a pápa és a Mediciek közötti kölcsönös szívességtevések is közrejátszhattak a döntésben.

Az 1571-es év különleges lehetett, mert Vásárin kívül még tíz személyiséget tüntettek ki az Aranysarkantyú-lovag- renddel.20 Vasari volt az egyetlen művész; alkotóművészek ritkán kapták ezt a kitüntetést. 1572-ben az építész Francesco Pacciotiit (1521—1591), mint „curate militae equiemlítik a dokumentumok, az építész Domenico Fontana (1543—1607) pedig „cavalliere dello spron d’oro” kitüntetésben részesült V. Sixtus (1585—1590) pápasága alatt.”” 1602-ben, VIII. Yblemen (1592—1605) pontifikálása idején a sienai Vantura Salimbene (1568—1613) festőnek adományozták a kitüntetést.23

Vasari lovaggá avatásának híre gyorsan terjedt. Július 6- án a firenzei Vincengo Borghini (1515—1580) történettudós gratulált Vasárinak („ehe voi meritate ogni altissimo ho- nore et ogni bene”) — aki ekkor még Rómában tartózkodott —, levelét grandiózus módon címezve meg számára: ,/U Sig Cavalier Vasari M. Giorgio Pittore et Architect’, et mio osserv""”.24 Még elismerőbb gratuláló levelet kapott a Firenzébe már július 14-én visszaérkezett Mester a Velencében tartózkodó Cosimo Bartoli (1503—1572) firenzei matematikus és humanista barátjától.25 Egy héttel később, július 21- én Vasari örömmel tudatta a hírt az [arezzoi] Jacopo Accol- tival — aki Pisában volt—, hogy szerencsésen visszaérkezett Rómából, ahol az ott végzett munkájával a pápa annyira elégedett volt, hogy őt „cavalieri spron doro”-vá avatta, és a „cavalierato di San Piero” címet kapta. Mindig sokat adva a kitüntetések pénzbeli értékére, Vasari hozzátette még, hogy a lovagi cím 1200 scudót ér.”6

Megjelent:

Először a Source c. folyóiratban Notes in the History of Art (vol. 6, 9-13. o.) címmel, az Ars Brevis Foundation Inc. (Ars Brevis Alapítvány) gondozásában. New York, 1991. (Egyes részeket a szerző utoljára 2009. november 30-án javított és aktualizált.)

Angolról fordította:

Kossuth Éva (Vancouver) és Székely Éva (New Jersey), 2009

recording that Vasari, in the presence of the pope, had been made “auratae militae Equitem” with all the customary ceremonies. Dated 3 July 1571, the document records that the title and insignia of the knighthood were duly bestowed, and that Vasari was granted all the special “privileges, prerogatives, exemptions, preferments, honours, dignities, decrees, proclamations, proposals, mandates, suspensions, favours, graces, and indulgences” pertaining to his new status of Knight of the Golden Spur. Reference is made to his receiving a ring (annulum), a neck- chain (torquem), sword (ensem) and, appropriately, golden spurs (auratacalcaria).

The title “Auratae militiae Equiti" was one of several secular honorary orders that could be granted by the pope whenever appropriate in recognition of special services rendered. Although merit was an important factor, in the case of Vasari, for example, the support of such individuals as Guglielmo Sangalletti and another friend, Cardinal Alessandrino (Michele Bonello, a kinsman of Pius V), both of whom promoted Vasari in his employment in the Vatican (a little later, in 1572, Pius V commissioned Vasari to work in the Sala Regia), must have been a contributing factor in the pope’s decision. One suspects, too, that certain favours were being traded between Pius V and the Medici.

The year 1571 appears to have been exceptional, with ten other individuals, besides Vasari, being made Knights of the Golden Spur.2" Vasari was the only artist. Artists were infrequent recipients of the award. In 1572, the architect Francesco Pacciotti is referred to in documents as “auratae militae equiti”2' and the architect Domenico Fontana was made a “cavaliere dello spron d’oro” during the papacy of Sixtus V (1585-90).22 In 1602, during the papacy of Clement Fill (1592—1605), the honour was granted to the Sienese painter Ventura Salimbene (1568—1613).23

The news of Vasari’s knighthood travelled fast. On 6 July, Vincenzo Borghini in Florence wrote to Vasari, who was still in Rome, to congratulate him (”che voi meritate ogni altissimo honore et ogni bene”), addressing the letter grandly: “Al Sig. Cavalier Vasari M. Giorgio Pittore et Architetf. Ex'”, et mio osserv”. ’ß4 More extensive congratulations arrived on 14 July from Vasari’s Florentine friend Cosimo Bartoli, writing from Venice to Vasari who was now back in Florence.25 A week later, on 21 July, Vasari was clearly pleased to report to Jacopo Accolti, who was in Pisa, that he had returned safely from Rome where the work he had executed had pleased the pope so much that he was made “cavalieri spron doro” and given a “cavalierato di San Piero”. As ever concerned with the pecuniary value of his rewards, Vasari adds that the knighthood was worth 1200 scudi.26

This note was first published in 1991 in the journal Source:

Notes in the History of Art (vol. 6, pages 9-13). by Ars Brevis Foundation Inc. in New York. (Some parts have been revised and updated in the following by Christopher Witcombe.)

Translated from English by:

Eva Kossuth (Vancouver) and Eva Székely (Newjersey), 2009

84

GIORGIO VASARI 1511-1574