Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)

Radványi Orsolya: Angyal szállt el felette - Egy elfeledett firenzei remekmű újrafelfedezése

Zsótér rokonságnak oldalági leszárma20ttai igényt formáltak. Az eredeti, Enyedi Lukáccsal közös végrendelet kedvezményezettje, Szeged városa a hagyatéki tárgyaláson végkielégítésül, egyezségileg elfogadott három festményt, köztük az aranyozott keretű, nagy Angyali üdvözletét. Később azonban a város is megtámadta a végrendeletet, és a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott művekre is bejelentette igényét. Petrovics Elek, aki átérezhette a városon esett méltánytalanságot, ötven modern magyar és tizenöt-húsz régi festményből álló állatni letétet ajánlott fel a városi múzeumnak, mégpedig a Szépművészetinek juttatott, de ott ki nem állított képek átengedésével. A város végül Móra Ferenc múzeumigazgató közbenjárásával elfogadta a letétet, ezzel megnyugtatóan le is zárult volna a hagyaték sorsa.

Közbeszólt azonban a rokonság ladányi Niczkyné sógora személyében, aki a hagyaték végrehajtójaként nem akarta kiszolgáltatni a műtárgyakat jogos tulajdonosaiknak. Amikor erre hónapokkal később lehetőség nyűt, Petrovics előrelátóan a szegedi festményeket is a Szépművészeti Múzeumba vitette. Itt várták ki a képek a felettük való viták lecsillapodását, és valószínűleg így kerülték el a szétszóratást is, hiszen az örökösök a gyűjtemény fennmaradó részét 1923-ban árverésre bocsátották az Ernst Múzeumban.

A három itáliai reneszánsz festményt a múzeum kép- konzervátora, Beer József Konsztantin „rendbe hozta”, ezután kerültek 1925-ben a szegedi múzeumba. Hálásak lehetünk Beer „renováló” szemléletű beavatkozásának, amely ugyan a sérült vagy kevésbé látható részeken hozzátett, de az eredetiből semmit el nem vett: a vastag lakkréteg eltávolítása után átfestéseitől megszabadult képen feltárulhatott a mű valódi kvalitása, így aló. század közepi udvari ízlés egy szép emléke tárulhat fel a 21. századi néző előtt, az egykori nagyhírű Enyedi-gyűjtemény hírmondójaként.

Megjelent:

Artmagazin, VI. évfolyam, 2008/4. 19-23. o.

you will generously make it possible for the museum in Budapest to fill up some tangible gaps.” (Petrovics 1916)

The deed for the donation was signed with a clause stipulating that the objects now in state property would stay in the home of Ilona Zsótér for her lifetime. The clause led to further complications after her death in 1922, when relatives in both the Zsótér family and of her first husband laid claims for the late countess’ heritage consisting of 118 valuable pieces. The city of Szeged (the beneficiary of the original will signed jointly with Lukács Enyedi) agreed to accept three pictures, including the Annunciation, as settlement. Later on, however, the city appealed against the will, and laid a claim for the pictures donated to the Museum of Fine Arts. Elek Petrovics, who must have felt the injustice to the city, offered a permanent loan of 50 modern Hungarian and 15-20 old paintings to the Museum of Szeged, including pieces in the donation that were not on display. Through the mediation of Museum Director Ferenc Móra, the city finally accepted the offer, which was to settle open issues around the heritage.

The family, however, interfered; a brother-in-law of Mrs. Niczky, who was in charge of the collection, was reluctant to hand over the objects to their lawful owners. When there was an opportunity a few months later, Petrovics prudently had the paintings for Szeged shipped to the Museum of Fine Arts. The pictures were held there while the disputes were settled, which probably saved them from being sold, since the inheritors had the rest of the collection auctioned in the Ernst Museum in 1923.

József Konsztantin Beer, an expert on painting conservation in the museum “upgraded” the three Italian Renaissance pictures before they were handed over to Szeged in 1925. We are indebted to Beer’s renovation efforts, which improved the painting under discussion, the Annunciation, in damaged or less visible areas, but did not remove anything from the original: removing the heavy varnish and subsequent layers of paint revealed the real qualities of the painting, presenting a beautiful example of mid-sixteenth century court taste, and a relic from the once so famous Enyedi Collection to museum-goers of the twenty-first century.

Published:

Artmagazin, VI. 2008/4. pp. 19-23.

42

GIORGIO VASARI 1511-1574