Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Monica Bietti: Michele Tosini (Michele di Ridolfo del Ghirlandaio): Angyali üdvözlet
festett angyal a római táblaképen itt Vasari módja szerinti lesz — de az annyira különböző két profil néhány pontban megegyezik —, miközben a Szűz mint vonakodó lány tűnik fel, s ebben a gesztusában a „manír” erejét ölti magára. Hasznos továbbá, ha összehasonlítjuk a tondót azokkal a művekkel, amelyek biztosan Michele Tosinitől származnak, mint például a Nativity és a Tre Arcangeli (Három arkangyal): ezeket 1549-ben rendelték meg, és ma a passignanoi Badia kórusában vannak. Összevethetjük akár Tosini allegorikus tárgyú képeivel is, mint például a Léda (Léda, Galleria Borghese), a Venere e Ámoré (Vénusz és a Szerelem, Galleria Colonna), a Nőtte e ti Aurora (Sötétség és a Hajnal) — Michelangelo Sagrestia Nuovában lévő szobra alapján —, amely szintén a Galleria Colonnában található. Ezt a képet Gamba (1929) elsőként tulajdonította a festőnek a Santa Barbara-vú (Szent Borbála) együtt (Museo dell’Accademia, lelt.sz. 1890 n. 5868). Az azon látható női alak típusa, az arc ovális formája, a kissé megnyújtott orr, a félig lehunyt szem, a szív formájú száj szinte ráhelyezhető a szegedi Szűzre. A Vasari és Salviati festészetének hatására megalkotott magyarországi kompozíció teljes érettsége a késői datálás irányába, a festő egyik első önálló megnyilvánulásának közelébe vezet bennünket: ez az 1561-ben készült Epifania (Vízkereszt) témájának szentelt ciklusa, amely a Strozzik caserottai villájában, a San Casciano Val di Pesaban, Paolini helységben található. Itt is világos az utalás Vasari festészetére, akivel Tosini együtt dolgozott a Palazzo Vecchióban, de Bronzinótól és Salviatitól is átvett elemeket. Mindez azt bizonyítja, hogy a változásra mindig kész festő folyamatosan gazdagította formakészletét. A ciklus képein figyelemre méltó a saját négyszögükben látható Quattro Evangelisti (a Négy evangélista) alakja térdelő helyzetének — mint az Angyali üdvözlet Szüze esetében — nem mindig szerencsés megoldása: az aránytalan törzs, az elforduló lábak és a bal láb nem tökéletesen megoldott első síkja közötti viszony. Ami arra enged következtetni, hogy az alkotó nincs teljesen a manierista stílusjegyek birtokában, azonban a későbbi műveiben túljut ezen az állapoton. (Negro, 2001; Hornik, 2003) Michele Tosini Vasarival, Bronzinóval, Foschival, Montorsolival, Francesco da Sangallóval együtt az Acca- demia del Disegno alapítója volt: olyan festő, aki ha nem is emelkedett a legmagasabb szintre, nagy mesterségbeli tudást mutat, s ez lehetővé tette számára, hogy sok és kiváló tanítványt neveljen ki. (Vasari-Milanesi, VI. 547. o.) Véleményem szerint ő a magyar tondó alkotója. A mű keletkezése a Cinquecento hatodik-hetedik évtizede körüli időre datálható. Fordítás: Olasz nyelvről fordította dr. Pál József (Szegedi Tudományegyetem), 2008 to the background. The angel, painted in Albertinelli’s way in the Rome painting, is like a Vasari figure in the other. However, the otherwise very different profiles have some identical points, while Mary appears as a reluctant maiden, exhibiting the power of Mannerism. It is also useful to compare the tondo and pictures definitely painted by Michele Tosini, such as the Nativity and the Tre arcangeli: those pictures were commissioned in 1549 and are now on the choir of Passignano’s Badia. We could also compare it to Tosini’s allegorical paintings, like Eeda (Galleria Borghese), the Venere e Amore (Venus and Eove, Galleria Colonna), the Nőtte e lAurora {Night and Dawn — based on Michelangelo’s statue in the Sagrestia Nuova — also in the Galleria Colonna). Gamba was the first to attribute this picture to the artist (1929) together with the Santa Barbara (Museo dell’Accademia, inv. 1890 n. 5868). The female figure in that painting, the ovoid form of the face, the slightly elongated nose, half-closed eyes and heart-shaped mouth are nearly identical to those features of the Virgin in the Szeged painting. The full maturity of the composition in Hungary, painted under the influence of Vasari and Salviati, suggests a later date, close to one of the first uninfluenced paintings of the artist. I refer to the Epifania (Epiphany) cycle, painted in 1561, in the San Casciano Val di Pesa, the Strozzi family's villa in Paolini. The cycle also makes a clear reference to the art of Vasari, with whom Tosini worked on the Palazzo Vecchio (however, some elements were borrowed from Bronzino and Salviati). All this proves that the painter, always ready for development, was continuously enriching his artistic forms. In pictures of this cycle it is worth noticing the not-always-successful execution of the kneeling position of the Quattro Evangelisti (the four Evangelists) which is similar to the Virgin in the Annunciation. In terms of the composition we may note a disproportionate torso, the twisted feet and the imperfect frontal plane of the left leg. This suggests that the painter is not at full command of the devices of Mannerism; however, at a later date he improves on that shortcoming. (Negro, 2001; Hornik, 2003) Together with Vasari, Bronzino, Foschi, Montorsoli, and Francesco da Sangallo, Michele Tosini was a founder of the Accademia del Disegno. Tosini was a painter who had great skills even if he had not reached the highest artistic level, and these enabled him to educate many excellent students (Vasari-Milanesi, VI. p. 547). In my opinion he is the master of the tondo in Hungary and the painting could have been created, as we say, in the sixth or seventh decade of the Cinquecento. Translation: Translation from Italian to Hungarian by Dr József Pál, University of Szeged,2008 GIORGIO VASARI 1511-1574 35
