Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Monica Bietti: Michele Tosini (Michele di Ridolfo del Ghirlandaio): Angyali üdvözlet
III. MICHELE TOSINI (MICHELE DI RIDOLFO DEL GHIRLANDAIO): ANGYALI ÜDVÖZLET MONICA BIETTI művészettörténész professzor szakvéleménye Museo delle Capelle Medicee (Firenze), 2008 június MICHELE TOSINI (MICHELE DI RIDOLFO DEL GHIRLANDAIO): ANNUNCIATION Expert Report by MONICA BIETTI, Profcessor of Art History Director of Museo delle Capelle Medicee (Florence), June 2008 A gyönyörűséges Angyali üdvözlet a tondó kitűnő restaurálása után teljes festői színvilágában és kromatikus szépségében látható. A Vasari-féle prototípusok hatása nyilvánvaló, különösen az angyal alakjában, amelyen a festő megőrzi a fehér és a sárga tónusok színváltását. A kompozíciós szempontból különösen mértékadó Angyali üdvödet a firenzei „klasszicizmus” példáit idézi: mind a jelenet környezetének leegyszerűsítésében — ami nem hagy helyet aprólékos ábrázolásoknak, és csak kevés utalást tesz a jelenet környezetben való elhelyezésre —, mind pedig a Szűz édeskés testtartásában, amelyen Andrea del Sarto hatását lehet megfigyelni. Nyilvánvalónak látszik, hogy a festő képes volt összeegyeztetni a jól ismert klasszikus elemeket a manierista Vasari-féle formanyelvvel, amelyből átveszi a könnyed ecsetkezelést és a színváltó kromatizmust. E jellegzetességek alapján a táblakép a Cinquecento közepének kultúrájához tartozik, és nem lehet annak hatodik-hetedik évtizedénél későbbre datálni. Ez az az idő, amikor Firenzében Santi di Tito újításainak köszönhetően — amelyekhez kapcsolódott Maso da San Friano, Cavalori és Macchetti is — különféleképpen ugyan, de elkezdődött a Cinquecento első fele manierizmusellenes hagyományának lazulása. A jelenség ténye segíthet annak megállapításában, hogy ki lehet e táblaképnek az alkotója, akit véleményem szerint nem a Cinquecento első fél évszázadának nemzedékéhez tartozó, hanem a század közepén vagy azután is aktív festők között kell keresnünk. A szegedi táblakép alkotójához a festő Vasari munkatársai közül Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (Firenze, 1503-1577) tűnik neveltetése és képzése tekintetében a legközelebbinek, mint ahogyan ezt szóban javasolta Anna Forlani Tempesti. Maga Vasari így jellemzi festőtársát a Vitében: „Es Michele, a tanítványa, aki [...] miután Ridolfo felhagyott a művészettel [...] táblaképeket és festményeket készített vég nélkül, jó gyakorlati érzékkel. Én, mivel eléggé jó volt, többször T he wonderful Annunciation can now be enjoyed in its full splendour of artistic colours and chromatic beauty as a result of an excellent restoration. The influence of Vasari’s prototypes is obvious, especially in the figure of the angel, in which the artist retains the shift between white and yellow tones. The Annunciation, which is especially remarkable from the point of view of composition, evokes examples of Florentine ‘classicism’ both in terms of keeping the background simple — leaving no room for a surfeit of details and providing little contemporary reference — and with regard to the Virgin’s amiable posture, which reflects the impact of Andrea del Sarto. It is obvious that the artist was able to combine well-known classical components with the forms of Mannerism and of Vasari, from which it utilises the light handling of the brush and vibrant chromatism. Based on these characteristics this painting belongs to the culture of the mid-Cinquecento and cannot be dated later than the sixth or seventh decade of that century. In Florence at this time, as a consequence of the innovations of Santi di Tito (and shared by Maso da San Friano, Cavalori, and Macchetti) the anti-Mannerist tradition of the first half of the Cinquecento started loosening up in different ways. This phenomenon may help us in identifying the artist of this painting, whom I think may be found among those painters active in the middle or in the second half of the century, rather than in the generation of the first half of the Cinquecento. Among the co-artists of Vasari, on the basis of his upbringing and education Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (Florence, 1503—1577) seems to be the closest to the painter of the Szeged picture, as has been suggested by Anna Forlani Tempesti. Vasari himself describes his colleague in his Vite&s follows: '.. .and Michele, his student who (...) after Rddolfo had given up art (...) painted canvases andpanels with a goodpractical sense. As he was rather good, I employed him and Monica Bietti Fotó D Photo: Sergio Garbari (Florence), 2009 GIORGIO VASARI 1511-1574 33
