Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében
Zsótér Ilona öt hosszú gyászév után 1911. augusztus 2- án kötött új házasságot gróf ladányi Niczky Andrással (1866— 1912), az állat- és terménykereskedelemről társadalom- tudományi értekezéseket publikáló művelt szakemberrel, akit már korábbról ismert; s akinek egyik öccse, gróf ladányi Niczky Pál (1873-1932) 1906 és 1915 között a főrendi ház tagja volt. Az özvegynek a második férjével való megismerkedése bizonyára köthető Mikszáthoz, aki 1908. december végén névjegyet küldött az akkor még egyedül élő grófnak: „Boldog újévet kívánunk mindnyájan, s nagy szeretettel és tisztelettel gondolunk a budai kis palota magános lakójára. Mikszáth Kálmán. ’’(Mikszáth 324) Egy év után, 1912. szeptember 26-án azonban Zsótér Ilona ismét megözvegyült. „A megboldogult hűlt teteme folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor fog a gyászházban: II. kér. Ostrom- utcza 3. szám alatt a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Szegedre szállíttatván, a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. ” (Gyászjelentési értesítő 1912) Második férje halála után, 1912 őszén Zsótér Ilona klasszikus görög stílű sírboltot terveztetett elhunyt családtagjainak Kopasz István (1869—1913) neves szegedi építészmérnökkel — akinek ez volt utolsó előtti munkája — a felsővárosi Deszkás temetőbe. A homlokzat lapos lizénái korinthoszi oszlopfővel koronázottak, az oldalfalak tetőpárkányán az oroszlánfejdíszes bronz vízköpő dór jellegzetesség. A sírkamra bronzkapuját Kónya György (1863— 1941), a városszerte ismert műlakatos készítette. A sírbolt oldalán jól olvasható a régi felírás: „Kopaszlstván tervei szerint készítették: Fischer János fiai: Szeged, 1913.” (A sírbolt régi fotójának fekete márványlapján Enyedi Lukács és sgatymazi Zsótér Ilona neve volt látható.) Elhunyt hozzátartozóit — köztük Enyedi Lukácsnak földi maradványait — Ilona asszony a korábbi nyughelyükről a mérnök közreműködésével áthelyeztette az új sírboltba. Ide temette második íér\ét, gróf ladányi Niczky Andrást is. 1994-ben még megtalálható KopaszMárta (*1911) grafikusművésznőnek, Kopasz István és felesége, Szeles Olga (1873—1965) leányának családi dokumentumai között az özvegy grófné Kopasz Istvánnéhoz írt levele, amelyben megköszönte a síremlékről készített és számára megküldött két fotót: „Kedves Jó Nagyságos Asszony! Lalában nagyon megörvendeztetett a kedves figyelmességével, hogy elküldte ezt a két kisebbpéldányt a síremlékről. E zpket nagyon second husband, András Niczky, was also buried there. In 1994, graphic artist Márta Kopasz (*1911), the elderly daughter of István Kopasz ar)d his wife, Olga Szeles (1873—1965), still had among the family archives a letter from the widowed countess to the wife of István Kopasz, thanking her for two photos taken of the tomb: ‘DearMadam, Your ladyship You have made me really glad with your kindness of sending me these two smaller copies showing the tomb. I find them very good and will keep them with me. I am really gratefulforyour kindfavour. With cordial greetings to both of you,yours sincerely, widowed Countess Niczky of Ladány, Budapest, January 16, 1913” (Laczó 1994, 15-17) The friendly letter — apart from the artistically made tomb — might have been inspired by family ties between the Zsótér and Kopasz families: the first husband of Terézia Zsótér (1831—1920) was Ferenc Kopasz, fish-farmer and ship owner, an uncle of István Kopasz. Terézia Zsótér was Ilona Zsótér’s aunt through her father Ferenc Zsótér (1795—1879) and her grandfather, a ship-owner and cattle-trader, was also called Ferenc Zsótér (1752—1831). The Enyedi Mausoleum was completed, but the family never placed in it the marble busts of Lukács Enyedi and his wife made by Alajos Stróbl. The inheritors sold the busts at the auction of the Ernst Museum 1923. * Ilona Zsótér’s second marriage and the mausoleum were mentioned thirty years later in an article in the newspaper Délmagyarország, (August 9,1942) by Vilmos S% Szjgethy (1877—1956) on the Deszkás (now Dugonics) Cemetery and the people buried there: ‘Lukács Enyedi has a real mansion there, the walls decorated with bronze coats of arms, as his widow’s second marriage was to some count in the administration. ” In 1950 the then empty vault was passed by the heirs to the Harvanik family, the ashes of Lukács Enyedi, András Niczky, and Ilona Zsótér having been reburied in another vault. According to local research, the Zsótér predecessors may have been reburied in a mass grave next to the Soviet part of the cemetery. Unfortunately we only have an accurate registry of the graves from 1959 (information by Anna Tóth Telek, 2010). Today the marble plaques next to the entrance of the Zsótér charnel-house bear the names Csíkos, Harvanik, Merley and Mélykúti. Özvegy Enyedi Lukácsné otthonának téli kertjében 1909-ben © Családi gyűjtemény Ilona Zsótér in the Winter garden of her home, 1909 © Family collection GIORGIO VASARI 1511-1574 111
