Nyomvonalba zárva. Régészetifeltárások az M43-as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán (Szeged, 2009)
Újkőkori település és kora rézkori objektumok Maroslele-Panaháton
14 M43 2. LELŐHELY Ezután közel 1000 évig a terület elnéptelenedett. Legközelebb a Kr. e. 5. évezred második felében, a kora rézkor időszakában, az ún. tiszapolgári- kultúra népessége lakott a területen. Emlékanyaguk elsősorban sírleletek alapján ismert, telepeik kevésbé kutatottak. A legfőképpen nagyállattartó (szarvasmarha) népesség kisméretű, időszakos jellegű településeken élt. Az egykori falvak — néhány magaslati és barlangi teleptől eltekintve — ártéri területeken helyezkedtek el. A felmenő falú házakból álló településeket legtöbbször erődítésként funkcionáló árkokkal vették körül, míg az állattartó életmóddal kapcsolatosan a településeken a szórt elrendezés lehetett az uralkodó, amely megkönnyítette az állatállomány településen belül tartását. A korszak jellegzetessége, hogy a több generáción keresztül használt temetők telepektől már teljesen elkülönítve helyezkedtek el és általában hosszú ideig szolgáltak temetkezési helyül. A temetőkben szabályos sírsorokat lehet megfigyelni. A férfiakat jobb, a nőket bal oldalukra fektették, rendszerint zsugorított helyzetben. Temető az általunk feltárt területen nem került elő, de az egyik középső neolit kút felső részének betöltésébe egy kora rézkori sír volt beásva, amely a korszak jellegzetes emlékanyagával, egy csőtalpas tállal együtt volt eltemetve. A síron kívül csupán néhány gödröt sikerült az említett időszakból feltárnunk. Eredeti funkciójuk egyelőre ismeretlen, de mindegyikből a korszakra jellemző kerámia- anyag került elő. _____ A kora rézkort követően a területen hosszú-hosszú évezredeken keresztül nem hagyott nyomokat az emberi megtelepedés. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy a Tisza és a Maros vízrendszere jelentős változáson ment keresztül a rézkort követően. A Marosnak és a Tiszának ugyanis nem volt stabil folyómedre a 19. századi folyószabályozások előtt. Az általunk megkutatott nyomvonalszakasz pedig egy viszonylag alacsonyabb fekvésű, az egykori áradások által elöntött terület. Ezt jól mutatja az is, hogy a neolit és a rézkori objektumok felett néhol több mint 2 m vastag fekete öntéstalaj húzódott. A terület hasznosítását jól példázza, hogy az írott források szerint az adott részen a középkor óta nem volt talajművelés. A leírások szerint püspöki legelő volt. M inden bizonnyal hasonló lehetett a szerepe az emberi történelem rézkort követő időszakaiban is, amelyre csak néhány elszórt objektum utal a nép- vándorláskor és a késő középkor időszakából. Paluch Tibor
