T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009)
Bevezető
Bevezető A szegedi öltözködés változásainak feldolgozása során családi fényképek gyűjtése vált szükségessé. A fényképek adatait szolgáltató emlékezet finomításához, esetleges ellenőrzéséhez, de főleg az adat nélküli fényképek datálásához a felvételeket készítő fényképészek működési ideje kitűnő támpontnak bizonyult. Erre vonatkozólag azonban Szakács Margit 1974-ben megjelent, az általa ismert verzók alapján összeállított közlésén kívül más irodalom nem állt rendelkezésünkre. így a fényképek verzói alapján elindulva a fényképészekre vonatkozó adatokhoz a korabeli újságok, levéltári iratok, egyházi anyakönyvek szolgáltak forrásul. A fellelhető szegedi hírlapok különböző „újdonságok" rovatai és a „hirdetések" szövegein át jól kirajzolódott fényképészeink munkássága. Adatainkat a levéltár tanácsi jegyzőkönyvei, és tervtárának müteremtervrajzai gyarapították. A műtermek pontos helyének megtalálásához jó szolgálatot tettek az Árvíz után készült „Építési Törzskönyv" kötetei. Majd ezeket kiegészítették az egyházi anyakönyvekben rejlő információk. Gyűjtéskor a fényképek legnagyobb része a családok tiszteletreméltó ragaszkodása folytán nem kerülhetett a múzeum gyűjteményébe. A róluk készült reprodukciókat azonban negatívtárunkban őrizzük, ezekre a leltári számokra a képek felsorolásánál az utolsó oszlopban hivatkozunk. A fényképek változatos formában, különböző nagyságú vastagságú és színű kartonokon kerültek forgalomba. Felvételük idejére nemcsak verzóik, de előlapjaik, és betüformáik is jellemzőek. Ezek divatváltozása korszakváltást is jelent, ami segíti datálásukat. A folyamatosan gyarapodó fény képgyűjtemény jó alapot szolgáltatott alkotóik, és műtermeik történetének földolgozásához. Városunkban 1859-től működött fényképész, országos viszonylatban is az elsők között. Szakács Margit kimutatása alapján ekkor Budán és Pesten öt, Debrecenben egy mester dolgozott. Szegedről az első városfényképeket mégis egy amatőr fényképész, Rohrbach Antal gyógyszerész készítette. A város másfél évszázados fényképészet-történetének meghatározó korszaka zárult le az 1913-as utolsó békeévvel. Szeged életében fontos szerepet játszott a fényképezés, a történések, személyek megörökítése. Az itt működő fényírók tehetségükkel országos elismerést vívtak ki maguknak, működésüket a helyi sajtó rendszeresen számon tartotta. A város változó arcának megörökítésére jó alkalmat nyújtottak a hazai és külföldi kiállítások, a szegedi árvízkatasztrófa, majd az ezt követő újjáépítés. rb* 7
