T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009)
ÁLLANDÓ JELLEGŰ FÉNYKÉPÉSZET - Landau Alajos (1862-1870)
Landau Alajos (1862-1870) „Városunkban az eddig nélkülözött állandó fényképészeti üvegmütermet" Landau Alajos 1862. nov. l-jén nyitotta meg. Landau Alajos (Pest 1833-1884.) a művészet alapjait apjánál, Landau Lénártnál szívta magába, majd tanulmányait a bécsi akadémián folytatta. 1859-ben Szegedre költözött, ahol a reáltanoda tanáraként rajzot és szépírást tanított. Az 1862-es szünidő alatt elsajátította a fényképészetet, és ez idő tájt minden szabadidejét annak tökéletesítésére szentelte. Novemberben már meg is nyitotta műtermét a „búzatéren Korda-Dáni házban". 1866 januárjában új műtermet nyitott „palánk szentháromság utcán. Majd egyre többet hallat magáról, mint tanárról: rajzból és festészetből magánórákat ad. „A díszítményi rajz elemei" címmel 3 füzete jelenik meg. Végül is a város kedvelt fényképésze 1870. május 15-én „halmozott teendőire hivatkozva a fényképészettől visszavonul, ezután csak a rajztanításnak él. Két év múlva 1972-ben a pesti főreáltanoda kinevezi tanárának. 1884-ben meghalt. Landau Alajosról fénykép nem maradt ránk, önarcképéről is csak feljegyzésből tudunk. A festmény felbukkanása még ma is remélhető. Fényképészete: Bár nem tudjuk hol és kitől tanult Landau, de a mesterség terén elért haladásáról annál többet olvashatunk a korabeli újságban. Felvételeit kezdettől fogva az időjárástól függetlenül készíti. 1863 tavaszán már hírül adják, hogy műtermében több szegedi Jelesen sikerült arcképe" látható. Ekkor kifogásolják ugyan képeinek sötét tónusát, de a nyári híradás már azt állítja, hogy fényképei vetekedni kezdenek a legjobb pesti fényképészek müveivel. Ugyanekkor valószínűleg Bietler épülő műtermére és Debrecenyi árleszállítására való tekintettel a következő árajánlatot teszi közzé. „12 db fényképet látogatójegy alakjában, a régi modor szerint ezután 5 forintért, új modorú, úgynevezett porcellán-fényképekből pedig 12 darabot 9 forintért készít. Ez utóbbiak Országos ismert modora szerint készülnek, igen finomak, fényüket el nem vesztik, s folytonosan búvárkodó fiatal fényképészünk haladásáról tesznek szép tanúságot." 1864 elején hallunk először szabadban készült fényképéről. Az Ínséges évre való tekintettel januártól több levesosztó intézet működött a nőegylet adakozásából. „Ez ideig a belvárosban maga a város, a felső városon Pfann József urnő, rókuson Budai József vendéglős, ajánlott fel alkalmas helyiséget." Február 1 -tői „Leves intézet" nyílt Palánkban, Rókuson, Alsó- és Felsővároson. Február végén újságolják: „Egy helybeli jóhírnevü fényképész egy levesintézeti helyiséget akar levenni, úgy, mint a szűkölködők a lelkes nőegyleti tagok felügyelete alatt épen élelmeztetnek. ... úgy vélünk hasznossá tehetni, ha e kép sok példányban lemásoltatván jövedelmének egy része az Ínségesek javára fordíttatik." fb* 22 ^