T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009)
ÁLLANDÓ JELLEGŰ FÉNYKÉPÉSZET - Keglovich Emil (1892-1912)
(„ Niedermayer Antal, Blau Lajos, Hajbács László, Turóczy Mihály, Bieber Miklós, Váradi Jenő, Kertész Ferencz, Rainer Emil, Kovács József, Varjú János, Kulisich István, Mayer Márton, Kovács Oktáv, Kelemen Béla, Gácsér György, Regdon Géza, Gróf Sándor, Jászay Géza, Szögedi Endre, Becsei Károly, Bozsó János, Szűcs Ferencz, Kasza Ferencz, Tölcséry József, Erdélyi Sándor, Lippai Lajos, Jakó Sándor, Balogh Károly, Szakáll Lajos, Laczkovics Akos, Wodiáner Sándor, Pór Sándor") Keglovich Emilt a millenniumi kiállításra küldött „pigment kép, kromo festmények, platinotípiák és akvarellekért" a millenniumi nagy éremmel tüntették ki. „Egyik legtöbbet dicsért kiállítója a csoportnak és ízléssel díszített fülkéje kiválik a legelső fotográfusok között is. Művészi kivitelükkel feltűnést keltenek ... Szegednek ez a legkeresettebb műterme a legméltóbban van képviselve", a szakemberek és versenytársak is készséggel kifejezésre juttatták, hogy a szegedi atelier a legelőkelőbb színvonalon áll. A kiállításon tartózkodó Keglovichot bemutatták a királynak, aki így szólt: „igazán nagyon szép fényképek, - mely dicséretből kijut a kiállítónak és a szegedi szépeknek egyaránt". 1897-ben írják róla: „nemcsak Szeged, hanem az egész Alföld elsőrangú" fényképésze. 1898 tavaszán készült az a kép, melynek hátán ceruzával írt későbbi datálás olvasható: „1848 év március 15-ének 50 éves évfordulójának ünnepélye." Az ünnepségekről két újság is tudósít. A Napló, Szeged márciusi ünnepe címmel írja, „Ünnep a Klauzál téren ... az Európa-szálló felé eső részen pompás, piros bársonyból épített díszsátor állott, ahol az ünnepi mise volt tartandó." A Híradóban pedig Ünneplő város címmel: „Zászlódísz a Klauzál téren, ... az ízléssel feldíszített Európa-fogadó előtt állott a millennáris kiállítás királysátrának pompás szövetből összeszerkesztett oltár." Keglovichnak ez nem az első fényképe az ünneplő Klauzál térről. Az 1896-os és az 1898-as, két felvétel (62., 205.) egymástól való megkülönböztetéséhez, pontos datálásához nagyban hozzájárult, a misézősátrak formai megoldásának leírása. Csoportképe a kartonra nyomtatott szöveg alapján „1898. június 26-án. A szegedi felső kereskedelmi iskola első (1888. évi) érettségi vizsgálatainak tizedik évfordulója alkalmából" készült. Volt-e rajta névsor nem tudjuk, mert a 18*25 cm-es fényképet körül vágva, kartonját megkurtították. 1899 márciusában a budapesti ajánlatok után, a város végül is Keglovich Emilt bízta meg a párizsi kiállításra küldendő fényképek elkészítésével. A képek nagy része októberben készen van, a francia fölírások is megérkeztek. „A mérnöki hivatal most a fényképekhez jávorfából igen díszes kereteket készíttetett. A keretek a fának természetes kidolgozását tüntetik fel, s néhány bordó vonással vannak ékítve." Karácsonyra fényképnagyításokat és a saját arcképpel ellátott levelezőlapokat hirdet. Szeptember 9-én a Hiradó beszámol a szegedi országos mezőgazdasági kiállításról, kiemelve, hogy: „Mielőtt a miniszterelnök még kocsijára ült volna, fi* 188
