T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009)

ÁLLANDÓ JELLEGŰ FÉNYKÉPÉSZET - Debrecenyi Ignác (1859-1863)

ÁLLANDÓ JELLEGŰ FÉNYKÉPÉSZET Debrecenyi Ignác (1859-1863) Debrecenyi Ignác 1823. márc. 23-án született Szeged Alsóvároson, Debrecenyi András és Szekszárdi Veronika szülőktől, a keresztszülők Szüts András és Auer Rozália voltak. Működéséről az első tudósítást a Szegedi Hiradó 1859. július 10-i számában találjuk: „Debrecenyi Ignác fényképész hazánk fia, ki e művészetet a legújabb módszer szerént és a legtökéletesebben kezeli, Eszak-amerikából haza érkezett." Majd 1864-től róla, mint fényképészről semmi hírünk, egészen 1913. dec. 14-i haláláig. A szegedi belvárosi temetőben nyugszik. Fényképészete: Debrecenyi „arcképeket a kívánt nagyságban, a legújabb modorban és a legtökéletesebben készít. Családok kivánságára lakásukban, betegek és holtak arcképeit is leveszi". 1859 őszén „Debrecenyi Ignác helybeli derék fényképészünk Kazinczy Ferenc ünnepélyére a halhatatlan költő arcképét üvegre lefényképezé s kerettel együtt 1 újforintért fogja árulni" írja a Szegedi Hiradó, és hozzáteszi, hogy az üvegre fényképezett kép sokkal tartósabb, mint a papírra készített. Az ünnepélyről a Vasárnapi Újság is hírt ad: „Szegeden az ünnepély végével a casino termeiben fényes emléklakoma volt tervezve. Debrecenyi Ignácz Kazinczy arczképét igen sikerülten lefényképezé s a kép ott 1 fton kapható. A derék fényképész nem haszonért, hanem hazafiúi indulatból adja olly olcsó áron üvegre készített szép müvét." A hó végén panaszolják, hogy az arcképből csak 10 darab fogyott el, 40 pedig megmaradt. Érdemes megjegyezni, hogy az ekkortájt itt tartózkodó Knezsevits György fényképész egy tenyérnyi Kazinczy fényképért 80 koronát kért. Úgy látszik Debrecenyi sem lehetett próféta saját városában, mert 1861ben még az újság is fölpanaszolja, hogy Debrecenyi Ignác a megbízásokat inkább idegenektől és vidékiektől kapja, míg a helyiektől alig-alig. A szegediek a Pestről, sőt az Amerikából itt járt fényképészeket részesítik előnyben. Debrecenyi ezt a helyzetet eleinte vidéki körutakkal próbálta ellensúlyozni, majd olcsó áraival. 1863-ban bejelenti, hogy állandóan helyben marad, s árait leszállítja. Ezért a „jelenleg divatozó papiros, úgynevezett vizitkártya alakú arcmások 12 példányát 4 forintért" készíti. Csak a jól sikerült fel1. kép 9