Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
Kertészet - Étkezési paprika termelése szabadföldön
A beültetett kockákat 4-5 nap múlva rakták szét az asztalokra a ládákból. Ezután a növényvédelmen kívül csupán a megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosítása volt a legfőbb feladat. A később pikírozott palántákat fűtetlen fóliába rakták. Az ágyakat még a Tallér Vendel kertészetéből maradt, keretben lévő üvegtáblákkal takarták le, hova nem jutott, ott hasurát 2 n használtak. A hasurát saját maguk kötötték nádból. Néhány tekercs még ma is található a kemence mellett. A palántát a környező települések termelői háztól vásárolták meg. Tallér Lajos 2001. március 7-én halt meg. A család nem folytatta tovább a kertészkedést. A Tallér család történetének rövid bemutatásával érzékeltetni szerettük volna azt az emberi tulajdonságot, melyet Bálint Sándor „törhetetlen munkakedvnek" nevezett, amikor a homokon élő emberek munkájáról írt. 23 3 Az idézett újságcikkek Tallér Vendel „hősiességét" emelik ki. Ugyanolyan odaadással és ragaszkodással folytatta a család a munkát Tallér Vendel „önkéntes nyugdíjba vonulása" után is addig, amíg azt a gazdaságpolitikai helyzet engedte. A földhöz való ragaszkodást és a kertészkedés szeretetét azonban semmilyen politikai rendszer nem tudta megakadályozni. Az adott lehetőséget kihasználva, kis területen, de annál nagyobb fejlesztési követelményeknek megfelelve, a Tallér család olyan „modernnek" számító kertészetet hozott létre, amely abban az időben példamutató volt. Ennek ellenére a halasi határrészen nem alakult ki a félegyházihoz hasonló, intenzív, fóliás kertészettel foglalkozó tájkörzet. Étkezési paprika termelése szabadföldön Az étkezési paprikát a 19. század második felében a Magyarországra települt bolgárkertészek honosították meg. Közöttük már csípősségmentes fajták is találhatók. A „Szopócki" csípős volt, alakra átmenet volt tompa hegyű fehér és a hegyes zöld paprika között. A „Kalinkuszki" a mai Kalinkói őse, már édes volt. A „Kosszarvú" a ma is termesztett fajta őse lehetett, piaci színe zöld, édes. A „Királypaprika" halványzöld termései nagyok és puffadtak voltak. A „Pestenszki" termése hosszú, csúcsa hegyes, piaci színe zöld volt. A „Cukorpaprika" a Szentesi fehérhez hasonló, tompa csúcsú, édes volt. A paradicsompaprika - Szalva Péter szerint - a mai Paradicsomalakú Szentesi zöld elődje lehetett.-3 4 Az új, Magyarországon kikísérletezett fajták megjelenéséig ezeket a fajtákat termelték. A vetőmag-forgalmazó kereskedők a külföldről behozott fajták neveit magyarra fordítva, saját vetőmagjukként árulták. Ilyen volt a „Mauthner-féle javított Celestial" vagy a „Meuthner-féle Bíbornok". 23 5 23 2 A hasura nádból kötött takaró, melyet fagy esetén a palántás ágyra terítettek. A hasura használatáról ld. Somogy Imre 1943. 37. 23 3.Bálint Sándor részletesen írt a szegedi gazdák Bács-Kiskun megyében - köztük a halasi határban történt úttörő munkájáról. (Bálint Sándor 1974. 419.) Ugyanakkor Erdei Ferenc megjegyezte, hogy: „Kiskunhalas életében nem központi gond és lendítő erő a kerti kultúra, mint pl. Kecskeméten és Nagykőrösön. Halas nem töri magát." (Erdei F. 1977. 153.) 23 4 Szalva Péter 1959. 22. 23 5 Somos András 1981. 117. 63
