Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

A gazdálkodás változása a második világháború után - Fűszerpaprika termesztése

stb.) vándorolt ivadékai között is akadnak, akik paprikatermeléssel szórványosan foglalkoznak..."

21

1 Szeged környékén a fűszerpaprika termesztéséhez alkalmas területek, főként a talajuntság miatt a 20. század elejére fogyóban voltak. Szüts Mihály arról tudósít, hogy: „A paprikatermesztés arányai megnövekedvén, ma már ott tartunk, hogy ezt a növényt is veszedelem fenyegeti. Miután egymásután sokszor, háromszor-négyszer, sőt többször is ültetik s mert termelése régi keletű, úgy látszik, hogy a föld, különösen Alsóvároson, Szentmihályteleken, Röszkén megunta a termelést. A termelők kezdenek tudatára jönni a bajnak s ösztönszerűen olyan földet keresnek ültetésre, melyben még paprikát nem termesztettek. Ez az oka, hogy a termelés néhány éve kivándorolt a legkülső részekre s tért hódított nemcsak az agyagos és átmeneti földeken, hanem a homokon is, ahol a termelők állítása szerint igen édes és jó minőségű paprika terem."

21

2 A termesztés sok munkával járt, kis területet igényelt, így a szegényebb családoknak is megélhetést nyújtott. Ha nem volt alkalmas földterületük, fogtak részéből, „ötből kettőért" vagy harmadából. Aki kapott kukoricaföldet, annak fogni kellett paprikát is. Érdeke volt a gazdának is, hogy megbízható, hozzáértő bérlőt fogadjon. A szegényebb emberek egymásra licitáltak, hogy ki mit végez ingyen, csakhogy ő jusson a részhez. A palántálás, kapálás, szedés, fűzés, fölaggatás a részes feladata volt. A palántát a gazda adta. Az időjárástól függően, március 20-a után kezdték meg a vetést. Melegágyat készítettek. A trágyatalp helyét egy ásónyom mélyen kiásták, melybe félérett lótrágyát terítettek. Ezt belocsolták, letaposták és lehomokolták. Körbe deszkakeretet tettek, melyet a tehetősebb gazdák leüvegeztek. Az üvegtetőt reggeltől estig nyitva tartották. Később, amikor elmúltak a hidegek éjszakára sem csukták le, hogy a palánta erősödjön. Ez a módszer Mórahalom környékén az 1940-es években terjedt el.

21

3 A melegágyat először e vidéken a dohánykertészek alkalmaztak. Számukra íródott „Az okszerű dohánytermelés és kezelés kézikönyve", melyben már az 1870-es években tanácsokkal látták el a termelőket: „Helyesen cselekszünk, ha a melegágyat deszka vagy fonadékkerítéssel ellátjuk, mivel a meleget jobban tartja. Ezokból célszerű először gödröt ásni, oly mélységre, hogy a trágyaréteg csak egy pár ujjnyira lássék ki a földből. Mihelyt aztán a trágya megmelegszik és gőzölögni kezd, hányjuk reá a már előre jól előkészített földet." 1

4 A melegágy készítés a 19. század végétől a Magyarországra betelepülő bolgárkertészek nyomán vált még ismertebbé.

21

3 Melegágyat a félegyházi bolgárkertészek is készítettek, akiktől a két világháború között a környékbeli gazdálkodók eltanulták a palántanevelés tudományát.

2 6 Az 1960-as években, a fólia megjelenésével a palántanevelés egyszerűsödött. Először még csak fűzfavesszőt, őszibarack fa vízhajtását használták pálcaként, később vastagdrótot hajlítottak meg és ezekre húzták a fóliát. Ezek az ágyak kb. egy méter szélesek, 50-60 cm magasak, ún. alagútsátrak voltak. (5. kép) 21

1 Bálint Sándor 1962.42. 2,

2 Szüts Mihály 1914. 134. 2" Melegágyakat készítettek a Kecskemét környéki német-, és bolgárkertészek is. A melegágy-ablakok országos mérete 165x110 cm volt. (Boross Marietta 1963. 114.) 21

4 Mandis János 1870. 8. 21

5 Csorna Zsigmond 1987 131. 2,

6 Bihar Mária 2003. 176. 47