Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
A területtel foglalkozó irodalom - Jászszentlászló
A 19. század utolsó évtizedeiben a Szeged környéki gyümölcstermesztés egyre jelentősebbé vált. Nagy szerepe volt ebben a szegedi faiskolák mind nagyobb mérvű elterjedésének. 14 4 Szüts Mihály szerint: „Gyümölcsben a határ mind mennyiség, mind nemességre igen gazdag, húsz év előtt még alig volt a szegedi piacon látható valamelyes becsületes gyümölcs, midőn most szebbnél szebb között a választás szintén nehéz. Cseresznye, sárgabarack, de legkiválóbb őszi barack kitűnőek, alma tömérdek, s igen szép, ez mind a homokon terem... A görögdinnye új földet, leginkább gyöpöt szeret, hol szép s jól terem, néha száz kocsival is áll a piacon. Nemesebb sárgadinnye csak kertekben látható." 14 5 Az 1927. február elsején átadott „kisvasút" az alsótanyai gazdaságok számára elsősorban az áruszállítást könnyítette meg. A két szárnyvonal Ásotthalomtól, illetve Pusztamérgesről indulva biztosította az összeköttetést a várossal, a Rudolf-térrel. 146 Gazdasági jelentősége fölmérhetetlen volt. „1929 augusztusában volt olyan piacos nap, amikor 15 vagon gyümölcsöt indítottak Szegedről Németországba és Ausztriába. Ontotta magából az árut a kisvasút." 14 7 Jászszentlászló A föltöretlen területek művelés alá fogása legkésőbb a jász településekhez tartozó kun pusztákon indult meg. Jászszentlászló pusztát 1854-ben osztották fel. A puszta 1/6 része Jászdózsához, 1/6 része Jászfelsöszentgyörjiyhöz, 3/6 része Jászjákóhalmához, 1/6 része pedig Jászmihálytelekhez tartozott. 1 8 Némi lakossággal és földmüveléssel azonban már rendelkezett a puszta. A négy anyaközség lakói közül 34 jákóhalmi, 2 mihálytelki, 1 dózsai és 4 szentgyörgyi, összesen tehát 41 birtokosnak állt a pusztán összesep 48 szobából és 22 kamrából álló háza. Ezek akkor még nem voltak állandóan lakottak, csak a nyári munkák (szénakaszálás, aratás, gabonavetés) idejére népesültek be. 14 9 Ha Balogh István tanulmánya alapján a jászszentlászlói Tápai család gazdálkodását nézzük, megállapítható, hogy elsősorban az állattartás kapott nagyobb szerepet. Burgonyát csak házi fogyasztásra termeltek. Itt is jelentős volt a baromfitenyésztés. A kereskedők helyben vásárolták fel a jószágokat. A szőlőtermesztés tudományát a közeli Félegyházáról vették át. Az 1874-es községgé alakulás arról tanúskodik, hogy a betelepülés és a földek föltörése néhány évtized alatt végbement. A községben volt három szélmalom és négy szárazmalom. 1902-ben gőzmalom épült. A Kalmár-féle birtokot 1923-ban osztották fel „érdemes kisemberek" között. 58 fő között osztottak fel 156 kh területet. Jelentős volt a szőlőés gyümölcstermesztés is. „Minden tanyás gazdálkodó igyekezett legalább annyi szőlőt és gyümölcsöt termelni, amennyire a háztartásnak szüksége volt. A felesleget jópénzért értékesítették." 15 0 14 4 Szalóky István 1955. 16. 14 5 Szüts Mihály 1914. 77. 14 6 Engi József 1990.438. 14 7 Engi József 1990. 440. A kisvasút 1975. szeptember 30-ig működött. 14 8 Szűcs Judit 1997. 109. 14 9 Balogh István 1980. 275. 15 0 Halász Mátyás 1993. 193. 31
