Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
Szőlő-és gyümölcstermesztés - Gyümölcstermelés
szak nehéz volt, mivel kiderült, hogy a Buda környékén bevált mandulaalanyra a homokon nem lehet szemezni. Megpróbálkoztak a vadalannyal, mely eredményesnek bizonyult. A talaj vízháztartása sem hasonlított a Buda környékihez, ezért ki kellett kísérletezni a telepítésre legmegfelelőbb adottságú területeket. Kiderült, hogy nem jó, ha a szemzett alany magas víztartalomnál a helyén marad, mert a vezérgyökér hamar eléri a vizes réteget és a fa élettartama rendkívül lerövidül. Ha átültetik, a gyökérzet szétágazóvá válik, az élettartam meghosszabbodik. A megfelelő metszési módok kialakítása is hosszú kísérletezést követelt. Az első eredmények az 1930-as évek elején kezdtek mutatkozni. A kísérletezések eredményeként új fajtát állítottak elő, mely a Szatymazi Ford nevet kapta. Ez nem más, mint az amerikai Ford korainak a kései változata. Erős fájú, fagytürő fajta. Gyorsan elterjedt. Pár év múlva a Frank-féle fajtakísérletben ismét új fajtát szelektáltak, melyet „Mariskának" neveztek. Bejelentették állami elismerésre, de mivel túl hosszú volt a minősítő eljárás, saját szaporításból telepítették, mely néhány év múlva a vidék legnépszerűbb fajtájává vált. 19 7 A fajtakísérletekben nagy szerepe volt idős Mohácsy Mátyásnak, aki a budai termőkörzetben szerzett hatalmas tapasztalatokat. 39 8 A jó példa hamar terjedt, többen próbálkoztak telepítéssel. A kisebb gazdák csak 10-15 fát ültettek. Duránszky Béla, Kopasz Sándor, Fehértóban lakó Katona József kapcsolódtak be a leghamarább a kísérletezésbe. Az eredmények népszerűsítésében nagy szerepe volt Kamenszky Bélának, aki az 1928-ban megalapított gazdasági népiskola vezetője lett. Ezüst- és aranykalászos tanfolyamokat szervezett, ahol népszerűsítette és oktatta az őszibarack termeléssel kapcsolatos tudnivalókat. Kamenszky Béla mellett állattenyésztéssel és növénytermesztéssel kapcsolatos előadásokat tartottak még Lábas Iván és Molnár István szegedi tanárok is. 39 9 Legfontosabb a szemzés tudományának elsajátítása volt. Ügyesebb emberek hamar megtanulták és maguk állították elő a szaporítóanyagot. Az újszegedi faiskolákból is jártak ki szemezni. A szemzéshez két személy kellett, a szemző és a kötő. A kötést általában gyerekek vagy asszonyok végezték. Régen rafiával kötöttek, ma speciális csíkokat használnak. A szemzés időszaka augusztusban volt, amikor a fa haja könnyen vált. A szemzőág közepén lévő rügyek voltak a legjobbak. A magányos virágrügyek szemzésre nem alkalmasak. A vadcsemete alsó részén, lehetőleg a gyökérnyakban a héjat T alakban vágták föl úgy, hogy a fatest ne sérüljön. A kivágott szemet a felnyitott héj alá csúsztatták, úgy, hogy a szem felső, szélesebb vonala a T alakú bevágás vízszintes vonala alá kerüljön. Ebbe helyezték a nemes részből kivágott pajzs alakot. Úgy kellett bekötni, hogy a rügyet ne szorítsa le. A rügy mellett lévő levelet visszacsonkázták. Két hét elmúltával az eredmény megállapítható volt. A megeredt szemek megtartották fényes színüket, a csonkázott levélnyél elvált a rügytöl. Amelyik szem nem eredt meg, az megbarnult, összeráncosodott. Ezeket az alanyokat ismét beszemezték. Egy nap kb. 3000-3500 darabot tudott egy gyakorlott ember beszemezni. A szemzőágat megbízható helyről kérték, de sokszor előfordult, hogy lopták. Azt tartották, hogy a lopott szem biztosabban megered. 40 0 39 7 Jeszenszky Árpád 1995. 153. 39 8 Mohácsy Mátyás életútjáról Id. (Geday Gusztáv 1981., Araczki János-Kőváry E. Péter-Sicz GyörgySzabó András 1982.) 39 9 Pálmai József (sz. 1987) 4,1 0 Jeszenszky Árpád 1975. 186. 178
