Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Zöldségfélék szabadföldi termesztése - Paradicsomtermelés

43. kép: Üvegkeretes melegágyak (Balástya, 1950-es évek) Először a szegedi'konzervgyárba szállították, majd később - mint említettük - helyben építették föl a lésort. Innen a kész paradicsomlét szállították el.

26

5 A paradicsomot 20-as faládákba szedték, mindenkinek ládaszámra számolták el. Amikor a téesz egy összegben megkapta a fizetést, annak 33%-át az átadott mennyiség arányában szétosztotta a termelésben részt vett családok között. Természetesen emellett a legtöbben a háztájiban is termeltek paradicsomot, melyet ugyanott értékesítettek. Az így átadott paradicsomot teljes értékben fizették ki. A szakszövetkezet keretében gazdálkodó termelők saját földjükön termelték a paradicsomot. Az átvevőhelyre lovaskocsikon szállították. Minden nap volt átvétel. A kocsik százai álltak sorba, sokszor egész napot eltöltve, mire sorba kerültek. A teherautók, traktorok megjelenése után a paradicsomot konténerekbe szedték. Az üres konténereket a paradicsomföld végénél rakták le. A platón fönnhagyott konténereket teleszedték, ezután tették a tetejükre az üreseket. A teli konténereket az átvevőhelyen targoncával szedték le a kocsikról. A mérés hídmérlegen történt. Az átadandó paradicsom minőségének megítélése állandó vita tárgyát képezte, és visszaélésekre adott alkalmat. Az 1970-es évek végén a konzervgyári paradicsom mellett új paradicsomfajták kerültek termelésbe. A lukullusz (Lucullus), a szatnarzán (San Marsano) és a jubileum (Kecskeméti jubileum) fajtákat exportra, illetve belföldi piaci értékesítésre termelték. 26

5 Fodor Ferenc 2001. 340. 99