Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
I. A Múzeum rövid története
m MÚZEUM' A TISZA, PARTIN vezető. S alighanem az ő egyoldalúságai is hozzájárultak ahhoz, hogy mind inkább fölerősödött a múzeum profiljának régész-centrikussága; bomla- doztak a belső arányok. A háborús összeomlás, a front az ő regnálása idején érte el a múzeumot. Ez lett a személyes veszte is. 1944. október 9-én, távozván a városból, felettesei utasítására magával vitte a legértékesebbnek tartott aranyleleteket is. S bár ezek utóbb visszakerültek a szegedi múzeumba, a történteket ellenségei ellene fordították, miatta meghurcolták, pályáját megtörték. Cs. Sebestyén és Móra (1920-as évek eleje) <C! Törés és újrakezdés A háború végi, felemás viszonyok közt a kettős intézmény élére ideiglenesen egy hittanár, Majtényi Béla került, aki újraindította a munkát. Őt azonban már 1945. október 1-jével Szőke Mihály (1897-1956) váltotta az igazgatói székben. Szőke, bár könyvtárosként régóta az intézmény munkatársa volt (még a húszas évek elején került állásába, hogy politikai megbízóit jelentésekkel lássa el Móráról) - tökéletesen alkalmatlan volt feladatára. Mind fölkészültsége és képességei, mind jelleme megkérdőjelezhető. Működése alighanem a mélypontot jelentette. Mégis, bár nem az ő személyes érdeméből, hanem a külső viszonyok megváltozása miatt az ő igazgatósága alatt történt meg a régóta esedékes első, érdemi létszámnövekedés. (A kettős intézmény összlétszáma 1945 novemberében 17 fő volt, s ebből hét fő már múzeumi dolgozóként volt nyilvántartva.) Az ő igazgatósága alatt következett be az új viszonyokat tükröző legnagyobb szervezeti változás is. A Somogyi-könyvtár felügyeletét 1949-ben az Országos Könyvtári Központ, majd májusban a múzeumét a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja vette át. S még ekkor, 1949 májusában nyilvánossá vált a könyvtár és a múzeum szétválasztásának, „önállósításának”, s ami nem kevésbé fontos: államosításának terve is. E változtatások során, 1949. december 10-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter fölmentette addigi beosztásából Szőke Mihályt, az önállósuló múzeum igazgatójává pedig Bálint Alajost (1902-1983) nevezte ki. •Q, Az államosított, indoktrinált múzeum Az új igazgató, a régész Bálint Alajos 1950. január 9-én vette át az immár önálló Szegedi Városi Múzeum irányítását. Az ő első teendői közé a szétválasztás lebonyolítása, az ebből fakadó szervezeti, személyi, infrastrukturális s egyéb problémák megoldása tartozott. Jelentős fejleményként könyvelhette el, hogy nőtt a létszám, a múzeum jó erőkkel, pl. Péczely Attila (1897-1964), Csongor Győző (1915— 1997), Nagy Dezső (1920-2006), Rajnai Miklós (1925-1998), Bónisné Tompa Gabriella gyarapodott. Előrehaladt a szakterületi specializálódás is, így pl. - először a múzeum történetében - még művészettörténész állást is szerveztek. (Ezt a munkakört előbb Rajnai, majd 1952-től Szelesi Zoltán [1920—1985] látta el.) Az államosításra hivatalosan 1951. január 1-jén került sor, az új név Állami Múzeum, Szeged lett. Beindult a kor magasabb követelményeinek megfelelő múzeumi földolgozó munka is, erőteljes leltározás, stb. kezdődött. Új, nagy sikerű állandó kiállítások is születtek (pl. a Beretzk Péter Fehértó-gyűjteményére épülő természetrajzi kiállítás). 1951. április 2-án a múzeumügy országos átszervezésének részeként a múzeum neve ismét változott; ekkortól neve: Móra Ferenc Múzeum,
