Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
VI. Válaszúton
megteremtője 27 új zuzmótársulást írt le. írásai közül kiemelkedő A szegedi Fehér-tó zuzmóflórája (1957), A Tisza-menti kövesgátak zuzmócönózisai (1965), vagy pl. A növények világa című kötetben (1969) a Zuzmók rendszere című dolgozata. Marián Miklós kutatási területét az ornitológia és a herpetológia faunisztikai, ökológiai és természetvédelmi vonatkozásai alkotják. Számos munkája közül itt is megemlítendő A Dél-Alföld madárvilága (1980) című könyve. Az utóbbi évtizedek meghatározó szakembere, Gaskó Béla a rovartan és a természetvédelem művelője. Különösen jelentős a cincérek- kel (Cerambycida) kapcsolatos sokrétű munkássága. Ilyen tárgyú írásai közül nem hagyható szó nélkül az Adatok a Szeged-körtöltés melletti erdősáv Cerambycida faunájához (1980) és a Cerambycid Beetles developing on the willow Salix alba in Körtvélyes (1982). Vaskos monográfiát írt Csongrád megye természetes és természetközeli élővilágának védelméről (1999), megírta A szegedi múzeum természettudományi részlegének történeté-l (2003). A tudományos eredmények itt erősen szelektált fölsorolása, a válogatás minden esetlegessége ellenére önmagában is jelzi a múzeum eddigi története során mindig is számottevő tudományos műhelynek bizonyult, s ma is az. Az a bizonyos „Szeged-tudomány”, amelyet egyesek a múzeumi kutatásokról szólva, összefoglaló szándékkal fölemlegetnek, nem indokolatlan. Kivált, ha szem előtt tartjuk, hogy a tudomány egységes tudásterület, s a tárgyVI. VÁLASZÚTON _____________ A rendszerváltás (1989) óta eltelt időszak félreérthetetlenül mutatja, hogy zajlik az ország félperifériális alárendelődése a globális tőkemozgásoknak. Ez - egyebek közt - a közszférából való folyamatos pénzkivonással jár, azaz folyamatosan változik (romlik) a múzeum külső föltételrendszere. Az utóbbi másfél, két évtized így élesen veti föl a hogyan tovább kérdését. Hogy a múzeumon belül is változtatni kell, immár nem is lehet kétséges. De az még nem dőlt el, hogy a múzeum a „reformeri” változtatások passzív elszenvedője, kárvallottja lesz-e, avagy - mozgósítva szellemi kapacitásait és szövetségeseket találva köreiben, stb. megnyilvánuló változatai mindig egy nagy egységen belül alkotnak valóságos egységet. S az is figyelembe veendő, hogy e munka értékét nemcsak az írásokban fölhalmozódó rendszerezett tudás adja, hanem az a tapasztalat is, amely közvetlenül alakítja a műtárgyak gyűjtését, földolgozását, sőt - a kiállítások révén - a művelődni vágyók érdeklődését is. a helyi közélet egyes erőiben - olyan belső reformokra lesz képes, amelyek egy, a lehetőségekhez képest optimális fejlődési pályára helyezik a múzeumot. Nyitott tehát a kérdés: egy - talán - kisebb, de arányosabb szerkezetű, tisztább, a feladatokhoz jobban illeszkedő profilú minőségi múzeum jön-e létre, amelyik saját teljesítményei révén a régió (Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye) központi múzeuma lesz, avagy deformálódik és csonkul, s a provinciális „politika” eszközévé süllyed? Ma még mindkettő lehetősége megvan. Közérdek volna, hogy a pozitív forgatókönyv realizálódjon. Jegyzet: Ez az ismertető a Lengyel András szerkesztésében 2002-ben megjelent A hagyomány szolgálatában című. Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól alcímű kötetre épül. Adatait, sőt helyenként megfogalmazásait is e régebbi könyv szerzőinek (Fari Irén, Nagy Adám, Lengyel András, Kürti Béla, Juhász Antal, Vörös Gabriella. Kőhegyi Mihály, Fodor István, Trogmayer Ottó, Zombori István. T. Knotik Márta, Nagy Imre. Bárkányi Ildikó. Gaskó Béla és Bodrits István) köszöni.
