Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
Moholy Nagy László: Juhász Gyula portréja 1954. június 16-án a helyi lap, a Délmagyarország közölte az első hírt. Határozat szegedi irodalmi múzeum létesítésére címmel. 1954 végén újabb hír került nyilvánosságra: „Irodalmi múzeum létesül Szegeden. A múzeum vezetésével Madácsy László főiskolai docensét bízta meg a Népművelési Minisztérium.'’ Madácsy el is kezdte a munkát, 1955. februárjában egy újságcikk már úgy mutatta be, mint „aki a létesülő irodalmi múzeum anyagának összegyűjtésével, rendezésével foglalkozik”. Sőt ekkor már jelentős, elsősorban Juhász Gyulára vonatkozó anyag össze is volt gyűjtve. Az irodalmi „múzeum” anyagára épülő nagy kiállítás megnyitását 1956 márciusára tervezték. Maga a többszörösen beharangozott „irodalmi múzeum” ugyan végül nem lett önálló státuszú, külön múzeum, de a Móra Ferenc Múzeumon belül létrejött egy komoly irodalomtörténeti gyűjtemény, s Madácsy irányításával önálló osztállyá szerveződött. Madácsy László 1954-től 1970 elejéig állt az osztály élén. A gyűjtemény, bár az előkészületekben többen (Csongor Győző, Ertsey Péter, Péter László) is részt vettek, lényegében az ő munkájának az eredménye. Az irodalomtörténeti leltárkönyv 1954-ben indul, az első bejegyzés, az 54.1 tételszám alatt leírva, egy Juhász Gyula-kézirat. Ez a költő nővérétől, Juhász Margittól került a gyűjteménybe. Az első év gyűjtése 709 tétel (1406 db) volt, majd, ha nem is ilyen mértékben, de állandóan gyarapodott az anyag. Madácsy utolsó leltárkönyvi bejegyzése 1970 elejéről való: az általa gyűjtött anyag így 4302 darab. Működése egy fontos múzeumtörténeti szakaszt jelez, hiszen ezt követően 1980-ig mindössze 74 db újabb dokumentum került leltározásra. A Madácsy gyűjtötte anyag törzsét három jelentős szegedi író anyaga adja: Móráé, Juhász Gyuláé és Tömörkényé. Közülük is a legjelentősebb - meny- nyiségben is, minőségben is - a Móra-gyűjtemény. Ez az anyag, amely Móra kéziratait, leveleit, fényképeit éppúgy felöleli, mint a rá vonatkozó egyéb dokumentumokat, újságkivágásokat, stb., több forrásból származik. Egyik része föltehetően még magától az írótól maradt az akkor még közös intézményre, s leltározatlanul ott hevert el. Másik, mennyiségben is tekintélyes része Móra barátaitól, levelezőpartnereitől került be a gyűjteménybe; közülük elsősorban a Domokos Lászlóhoz és feleségéhez, valamint a Horváth Istvánnéhoz írottak említendők. Egy további rész úgynevezett szórványanyagként, egyedi vásárlások révén gyűlt össze. Ez a Móra-anyag (a később gyűjtöttekkel együtt) ma a legnagyobb, legfontosabb rá vonatkozó, illetve tőle származó dokumentum-együttes. Közülük némelyik még politikatörténeti jelentőséggel is bír. A Móra-anyagnál kisebb, s a Somogyi-könyvtárban őrzött úgynevezett Kilényi- gyűjteménynél szerényebb jelentőségű a múzeum Juhász Gyula anyaga. (Ez voltaképpen a Kilényi- féle anyag kiegészítője, s együtt fedik le a nagy szegedi költő életművét. Jellemző azonban, hogy csak a véletlen - sarkosabban fogalmazva: a személyi konstellációk alakulásának - eredménye, hogy nem a múzeum őrzi a teljes anyagot.) A múzeumi Juhász-relikviák zöme a költő családjától, elsősorban húgától, Juhász Margittól származik: ide verskéziratok, levelek, személyi okmányok, fényképek, stb. tartoznak. Unikumok is vannak
