Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
ból álló, politikai és kultúrtörténeti vonatkozású fotós életműve. A nagyarányú gyarapodás megkövetelte egy új, differenciált szervezeti struktúra kialakulását is, s ez, javítva a föltételeket, egy újabb előrelépés elindítója lett. Menet közben tisztázódtak a gyűjtés elvei és a gyűjtendő tárgyak köre. A gyűjtőkör immár időben „a késő középkortól napjainkig terjed”. Ám mivel a modern kor, kivált a 20. század már a hihetetlen tárgybőség időszaka, ennek a „mindent” gyűjteni akaró igyekezetnek részben a szelektáló véletlen, részben az olykor „kemény” korlátokat állító külső körülmények értelemszerűen gátat szabtak, illetve szabnak. Egészében mégis a várostörténet politikai jellegű dokumentumai, a városi életmód tárgyvilága, az ipari létesítmények eszköz- és gépparkja, neves vagy jellegzetes szegedi családok együttesükben érdekes tárgykollekciói egyaránt a gyűjtőkör részei lettek. Példaként megemlítendő, hogy e megközelítés eredményeként egy szegedi kalaposműhely tartozékai, vagy egy kőfaragóműhely dokumentációja egyként a gyűjtemény részét képezik. „Kiemelkedő, országosan egyedülálló gyűjteményegyüttes a Krier Rudolf-féle egyenruha-szabóság hagyatéka, amely több tízezer tárgyból áll: ez egyrészt a rendkívül nagy értékű boltberendezés darabjait tartalmazza, másrészt az egyenruhák, sapkák, stb. készítéséhez szükséges eszközöket, formákat, továbbá és főként a 20. századi egyenruhás visele- tek (katonaság, rendőrség, csendőrség, tűzoltóság, pénzügyőrség, polgárőrség), továbbá a különböző iskolák egyenruháinak, sapkáinak”, stb. nagy kollekcióját. A hozzájuk tartozó különféle „tartozékok”, pl. kitűzők, állam- és városjelvények, címerek ugyancsak jelentős mennyiségben gyarapítják a Krier-kollekciót. De emellett a maguk esetlegességeiben is érdekesek az olyan szegedi polgárcsaládok tárgyegyüttesei, mint a Gál- vagy a Dettre-családé. A nyolcvanas évek nagy fölfutása után a rendszerváltás ezt a dinamizmust visszafogta: műtárgy vásárlásra, -gyarapításra egyre kevesebb pénz jutott. A hetvenes évek közepétől-végétől máig terjedő periódus egészében mégis nem csak relatív fénykor, hanem - ennek folyományaként - a modern értelemben vett történeti gyűjtemény létrejöttének, infrastrukturális háttere megteremtődésének ideje is. E szakasz egy, a korábbiaktól lényegében, minőségileg különböző múzeumtörténeti fázist képez. Ennek az időszaknak a gyűjteménygyarapító erőfeszítései következtében a történeti gyűjtemény immár egy többszörösen tagolt, gazdag gyűjtemény. Voltaképpen két nagy részből áll, egy tárgyi s egy dokumentum-gyűjteményből. A gyűjtemény tárgyi anyaga persze maga is tovább tagolódik. Van egy jelentős textil- és viselettörténeti anyag. Ez mindazt tartalmazza, ami már nem sorolódik a néprajz körébe, tehát városi ruházatot, egyenruhákat, céh- és katonai zászlókat, zászlórudakat és -csúcsokat, bútortextíliákat, stb. Van egy mennyiségileg is, minőségileg is jelentős bűtoranyag is. Ezek részben úgynevezett neves személyiségekhez tartoztak (pl. Mikszáth Kálmán szekrénye, Móra hivatali bútorai, Tisza Lajos kályhaellenzője, Juhász Gyula kanapéja), részben bizonyos társadalmi rétegek életmódját tükröző, „névtelen” háztartásokhoz tartozó bútorok, amelyek az egykor életmód tükrözői. A szorosabb értelemben vett iparművészeti anyag, bár részleges különállása van, szervezetileg szintén ide tartozik. Van egy régóta gyarapodó jelentős fegyveranyag is: közülük a késő középkortól a 19. század végéig terjedő időszak kézi- és lőfegyvereit, katonai és vadászpuskákat, páncélokat, lőportartókat, ágyúgolyókat, kardokat, tőröket, stb. említhetjük meg. Ezek részben eredetiek, részben régi másolatok. A militariát bizonyos 20. századi, pl. első és második világháborús anyag teszi teljessé. A pecsétnyomók és bélyegzők külön csoportot képeznek a gyűjteményben. Ezek különböző hivatalok és magánszemélyek működését dokumentálják, s gazdag jelvényanyag is kapcsolódik hozzájuk. Van egy számottevő céhes anyag is, ezt a 18-19. századi céhvilág emlékei (céhládák, behívótáblák, artikulusok, mesterremekek, vándorkönyvek, stb.) alkotják. Megemlítendő az országos gyűjtőkörű közigazgatás-történeti gyűjtemény is, amely egy