Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
IV. A Múzeum gyűjteményei
leletekre. 1890-ben (Keresetpuszta, templomhegy lelőhelyről) a szegedi múzeumba került az ország akkor ismert legrégebbi harangja. Ugyanabban az évben, decemberben, leltárkönyvbe került a híres bojárhalmi lelet: „A 272 tárgyból álló ezüstveretek sora - köztük egy aranygyűrű - mindmáig az egyik, ha nem a leggazdagabb honfoglaláskori női síregyüttest jelenti.” 1902-től már Tömörkény István ásatásai is növelték a gyűjteményt. Ahogy egyik utóda jellemezte: ő már „[mjódszeres ásatásokat folytat, lerajzolja a lelőhelyet, kis helyszínrajzok készülnek az utókor számára. Bilisicsen bronzkori leleteket talált (ArchÉrt 1902, 372), valamint népvándorláskori sírokat. Feketeszélen honfoglaláskori csontvázat tárt fel (ArchÉrt 1902, 374). Még ezen év őszén napvilágra kerültek a környék első germán sírjai is Szőregen (ArchÉrt 1903, 43-50.)”. Az Óbébán föltárt bronzkori temető pedig évtizedekkel később lehetővé tette, hogy a kutatók „a korai bronzkor egyik törzsének temetkezési szokásait” fölvázolhassák. 1904-ből az új munkatárs, Móra Ferenc vette át az ásatások irányítását az igazgatóvá előlépő Tömörkénytől. Móra, mint gyorsan kiderült, „rendkívül tehetséges és szerencsés” régésznek bizonyult. Feketeszélen, majd Öttömösön ásatott, utóbbi helyen „Anjou-kori leletek különleges szépségű szériáját lelte a középkori temető sírjaiban”. Az igazi nagy teljesítmény mégis a Csóka- Kremenyák lelőhelyű újkőkori település éveken át tartó föltárása lett. Ez a bánsági ásatás volt az első hosszútávú s igazán tervszerű vállalkozása a múzeumnak. 1907 és 1913 közt Móra összesen nyolc alkalommal dolgozott itt - a munkát csak az első világháború kitörése szakította félbe. (Ennek az ásatássorozatnak az eredményeit sajnos nem Móra, hanem - fél évszázaddal később - Banner János tette közzé.) Csókán egyébként későbbi, avarkori leletek is napvilágra kerültek, ezeket az újkőkori település romjaiba mélyített sírok rejtették. Jelentőségüket egyebek közt egy különlegességnek számító sírforma, az ún. fülkesír adja. Az 1920-as évek közepétől - a világháborús kényszerszünet után - újabb nagy ásatássorozat kezdődött. Ez nemcsak mennyiségben, de tudományos értékét tekintve is jelentősen gyarapította a gyűjteményt. Joggal írja Trogmayer Ottó erről, hogy a „húszas évek közepétől haláláig, Móra Ferenc olyan fantasztikus gyűjteményt ásott ösz- sze, melynek mindmáig nincs párja Európában. A réz- és bronzkor emlékeit tárta fel Pitvaroson, Deszken, Szőregen, Klárafalván, Kiszomborban, az akkor még hunnak tartott avar kori temetők sora: Kundomb, Makkoserdő, Fehértó, Klárafalva, Deszk, Kiszombor pedig különleges lehetőséget teremtett az utókor számára, hogy e kor emlékanyagát egy viszonylag kis térségen belül, nagy szériákban vizsgálja.” „Móra kutatásainak koronáját a nagyszéksósi hun fejedelmi lelet megmentése (1928) jelentette. E lelet nyomán különítette el az avarok régészeti hagyatékát a hunokétól Alföldi András, a budapesti egyetem professzora.” (Itt érdemes megjegyezni, hogy tudományos szempontból nemcsak az önmagában vett tárgy, a lelet az értékes, hanem az a pontos és szakszerű leírás is, amelyet a régész az ásatás során készít, s amely mintegy megadja az egyes leletek értelmezését lehetővé tevő kontextust. Azaz, „kivallathatóvá” teszi az előkerült eszközöket, fegyvereket, ékszereket, stb. Innen nézve válik érthetővé, hogy a szórvány, lelőhelyének körülményeitől elszigetelt csupasz tárgynál tudományos szempontból többet ér a szakszerű ásatással föltárt s adatolt leletegyüttes. Természetesen egy műkincslelet, ékszer, vagy eszköz önmagában, anyagánál, formájánál, megmunkálása minőségénél fogva is értékes lehet.) Mórát követően így (bár változó intenzitással és szerencsével, olykor hosszabb szünetekkel) a gyűjteménygyarapítás alapvető módja az ásatás lett. Az öthalmi (1935), csengelei (1936) és bilisicsi ásatás (1937) után, különböző okokból a lendület, sajnos, megtört, majd háborús károk apasztották is a gyűjteményt. így 1962-ben, az első két leltárkönyv revíziójakor az első napló tárgyaiból 3488 db, a másodikból 8982 db maradt meg, s ebből is a csókái leletegyüttes önmagában 6068 tétel volt.
