Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Képzőművészeti gyűjtemény

festménye, mely ma is a díszteremben látható, a „Honfoglalás” nagy színvázlata mellett.

1902 és 1941 között a szegedi múzeum állandó képzőművészeti kiállítását „állami letétként” Szegedre kölcsönzött, nagyméretű, történelmi témájú alkotásokkal gazdagították. Ezek között volt többek között Székely Bertalan „Tököly Imre búcsúja”, Madarász Viktor „Zápolya Izabella” és Csók István „Báthory Erzsébet” című festménye. A második világháború alatt, 1941-ben a tekintélyes vásznakat visszarendelték a fővárosba, és további sorsuk máig tisztázatlan.

Mielőtt azonban ennyire előreszaladnánk az időben, meg kell említeni, hogy az első világháború alatt nem gyarapodott a képzőművészeti gyűjtemény, s az azt követő években is csak szórványosan került sor vásárlásokra. 1920 és 1935 között néhány hazai mester műve került a múzeumba. Ezek között Pogány Ferenc „Boszorkánysziget” című, 1926-os festménye, Chiovini Ferenc 1929-es „Vágó Pál munka közben” című alkotása, Koszta József 1929-es „Leány virággal”, 1931-ből Vágh (Weinmann) Mihály „Móra Ferenc arcképe”, Szüle Péter „Öreg parasztgazda” című alkotása, Jávor Pál 1933-as „Önarckép”-e és Pólya Tibor 1935-ös „Búcsú” című festménye érdemel említést.

Az 1937-es esztendő mindenképpen jelentős dátum a szegedi múzeum képzőművészeti gyűjteményének történetében, hiszen ekkor adományozta Ambrozovics Dezső budapesti műfordító és műgyűjtő a több mint 250 műtárgyból álló kollekcióját a múzeumnak. A gyűjtemény elsősorban festményekből állt. Bár színvonalában meglehetősen hullámzó, éppen a gyűjtemény nagyságrendje miatt jelentős számban található benne a magyar művészettörténet szempontjából kiemelkedő alkotó. Csupán felsorolásszerűen néhány ezek közül: Aggházy Gyula „Balatoni részlet”. Bihari Sándor „Cigány bőgővel”, Hegedűs László „1849”, Keleti Gusztáv „Falu”, Mednyánszky László „Fák”, Rippl-Rónai József „Fiatal angol hölgy”, Rudnay Gyula „Olvasó nő”, Székely Bertalan „Női akt” vagy Telepy Károly „A Tátrából” című festménye.

Az Ambrozovics-gyűjtemény megszerzése utáni években, egészen a második világháború befejezéséig jelentős állománygyarapodás nem történt a szegedi múzeumban. A második világháborút követően az új társadalmi és politikai helyzetben kissé áthelyeződött a gyűjteményi szerzeményezés súlypontja. Elsősorban a szegedi alkotók festményeivel, grafikáival és szobraival gyarapodott a gyűjtemény, de 1949-ben a rangosabb XIX-XX. századi magyar mesterek közül Dési-Huber István („Alvó munkásnő”) és Nagy István („Hargitai táj”) művei, az 1950-es évek során pedig Bihari Sándor, Rippl-Rónai József, Telepy Károly, Thorma János és Tornyai János festményei kerültek a múzeum állományába. 1960-ban múzeumunk a Szépművészeti Múzeumtól megkapta Csánky Dénes 131 festményből álló hagyatékát, amelynek révén többek között Aba-Novák Vilmos („Fatelep”), Derkovits Gyula („Fekvő nő”), Iványi-Grünwald Béla („Tavasz, nyár, ősz, tél”), Ligeti Antal („Várrom”), Mednyánszky László („Házak”) és Perlmutter Izsák („Szövők”) festményekkel gyarapodott a gyűjtemény.

Az 1960-as évektől kezdődően a képzőművészeti gyűjteménybe a múzeum viszonylag rendszeres vásárlásai és a Művészeti Alap ajándékozásai révén a kortárs magyar képzőművészeti irányzatokat és törekvéseket reprezentáló alkotások kerültek. Ennek eredményeképpen reprezentatív művekkel rendelkezik olyan alkotóktól, mint Csáky-Maronyák József, Frank Frigyes, Kohán György, Miháltz Pál, Novotny E. Róbert, Vén Emil. Kiemelten folyt a Szegeden élő képzőművészek munkáinak gyűjtése is, elsősorban a szegedi Nyári Tárlatokon, valamint a Táblaképfestészeti Biennálékon történt vásárlások révén.

Az 1990-es politikai változások, miként az élet oly sok területén, a múzeumi vásárlások terén is megszorító intézkedéseket eredményeztek. Elmaradtak a Művelődési Minisztérium, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus nagy volumenű műtárgyvásárlásai, s a múzeum csupán alkalmanként vállalkozhatott egy-egy alkotás megvásárlására. Ebben a helyzetben különösen