Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Dinnyés Ferenc - Vinkler László

aszimmetrikus kompozíció. A műalkotás előterét egy tört szürkékkel megfestett velencei tér tölti ki, melynek balfelén egy talapzaton álló kutat látunk. A kút függőleges tagoló elemeinek hatását két kicsiny emberalak ellensúlyozza a tér jobb szélén. A tér fölé sajátos velencei épületek magasodnak, melyek íves és csúcsíves ablakaikkal izgalmas rendet sugallnak a foltszerűen megfestett falak felületében. A kép kompozícióját teljesen felbillentené a mű jobb szélén erőteljes rálátással ábrázolt lagúna és a fölötte átívelő híd látványa, ha nem zárná le egy a képmező felső széléig felnyúló épület kicsiny ablakokkal tagolt szürkés sávja a képmező szélén.

Dinnyés Ferenc (1886-1958) festőművész Budapesten az Iparművészeti Iskolán Papp Henrik növendékeként végzi tanulmányait. Három éven át látogatja a Képzőművészeti Főiskola esti tanfolyamait is, ahol Ferenczy Károly és Hegedűs László a tanárai. Innen eredeztethető munkásságában a nagybányai művésztelep hatása. Tanulmányai után hosszabb időt tölt Párizsban. Kezdetben a pointillizmus hatását mutató impresszionisztikus tájképekkel és arcképekkel jelentkezik. Műveivel többször szerepel Prágában és a bécsi Sezessionban. 1910-ben Szegeden telepszik le. 1927-ben a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást rendez. Ezekben az években munkáin az expresszionizmus hatását érezni, melyet időnként átsző a szecesszió némely stílusjegye. Munkásságában meghatározó a városi tematika, elsősorban Szeged nevezetes épületei. 1968-ban a Móra Ferenc Múzeum rendezi meg emlékkiállítását.

Az „Alsóvárosi templom” című alkotása festészetének kiérlelt darabja. Bár a képmezőbe meglehetősen rendhagyó módon került megkomponálásra az épületegyüttes, a mű egésze mégis a kiegyensúlyozottság érzetét kelti. Elsődleges szerepe van ebben a hosszan elnyúló épületrész feletti felhőknek, mert festésmódjuk és szinte összefüggő felületük ellensúlyozza a képmező bal oldalán a templomtorony magasba törő sziluettjét. Az épületkomplexum egészének expresszív narancsokkal, okkerekkel és vörösekkel megfestett tömbje az árnyékos felületeken megvillantott zöldekkel jó összhangot mutat az

előtér zöld növényzetének foltjaival. Sajátos látomás ez Szeged egyik meghatározó műemléképületéről.

Vinkler László (1912-1980) festőművész 1930 és 1935 között végzi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol mesterei Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár. 1935-ben nyolc hónapot a római Collegium Hungaricum-ban tölt. Szakmai sikereit pályája elején bravúros portréművészetével éri el. 1947-ben felkérésre megszervezi a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékét, melyet 1957-es, politikai okokból történt elmozdításáig tanszékvezetőként vezet. Pozíciójába csak 1972-ben helyezik vissza. Kísérletező hajlamú művész, szellemi rokona az Európai Iskolának. Az 1960-as évektől kísérletezik a kubizmus, szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus, tasizmus eszközeivel. Sokoldalú alkotó, aki művészetelméleti tevékenységet is folytat, és sajátos terminológia-alkotással is próbálkozik. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és a reneszánsz parafrázisai. Műveinek jelentős részét őrzi a múzeum.

„Canale Grande” című alkotása jól illusztrálja kísérletező, formaújító törekvéseit. A képmező felső sávjában a széles ecsetvonásokkal átfestett felület alól helyenként kilátszanak a jellegzetes velencei építészetből ismert, épülettagozatokat idéző rajzos formák. A képmező középrésze felé ezek egyre inkább feloldódnak a vibráló vízfelület benyomását nyújtó apró ecsetvonásokban. A kép-