Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)
A viseletek restaurálása
jól magát. Ha a vizes tisztítás mellett döntünk, első lépésként szét kell választani az összedolgozott darabokat, ami az öltések felvágásával és a varrat csipesszel való eltávolításával történik. A szétválasztott darabokat kifektetve papírra tudjuk rajzolni a műtárgy szabásmintáját. Szétválasztjuk az összedolgozott darabokat és mindegyiket a neki legmegfelelőbb módszerrel tisztítjuk. A selyemszövet óhajtja a nedves közeget, hogy megszabaduljon a bomlasztó por és szennyező anyagoktól. Textiltisztítás szempontjából legideálisabb oldószer a víz, mert vízben a textilszál megnyugszik, visszanyeri rugalmasságát, mozgathatóvá, alakíthatóvá válik. Víz oldja a textilbe rakodott port, fémsókat, lebomlási termékeket. Megfelelő mosószerek alkalmazásával lágy vízben a textilszálak újjászületését idézhetjük elő. A víz pici molekulái mélyebben hatolnak be az elemi szálakba, mint bármelyik oldószer. A szétválasztott darabokat szitára fektetve, langyos desztillált vízben feloldott hostapon oldatával tamponáljuk, majd gyenge vízsugárral permetezzük. A víz PH értékét 6 alatt tartva, mivel a selyem savas közegben nyeri vissza fényét és jó közérzetét. A gondosan kitisztított, kiöblített selymet két szita közé szorítva tudjuk megfordítani. Az üveglapra papírvattába tekerve tudjuk eljuttatni, ahol kiterítjük, szálirányát vizes állapotban eredeti formájára igazítjuk, és gyorsan szárítjuk tamponálással és szárító segítségével. Vasalást nem alkalmazunk, mert hő hatására a selyem törékennyé válik. A selyemszöveteket varrásos alátámasztással erősítjük meg. Az alátámasztó anyagnak többféle követelménynek kell eleget tennie. A pamutatlasz szövet ideális erre a célra. Mikroszkópos vizsgálattal megállapítható, hogy elemi szálai között a csavarodott pamutszálak minimális arányban tartalmaznak ugyan hengeres szálakat is, amik valamilyen poliészter származékra utalnak, de égése papírszagú, jó nedvszívó, ezért könnyen festhető. Szövése ötfonalas atlasz, ami hasonló sima, enyhe fényű felületet alkot, mint a selyem. A restaurálandó műtárgy színével megegyezőre festjük az alátámasztó anyagot és a csipkecérnát. Ez a cérna a halasi csipke alapanyaga, mely erősen sodrott len szálból készül. Az alátámasztó anyagot festés után tükörsimára vasaljuk, majd kiterítjük és ráhelyezzük az alátámasztásra szoruló műtárgyat, megkülönböztetett figyelmet fordítva a szálirányok, és a szabásminta szerinti forma megőrzésére. Jelzőfércelést alkalmazva egymásra merőleges sorokat alakítunk ki, ily módon összefogva a darabokat. Az alátámasztás végleges rögzítését restauráló kereten végezzük. A lebegő, felszabadult láncfonalakra merőlegesen csipkecérnával lefogó sorokat fektetünk kb. 2 mm-es sűrűséggel, majd ezeket három mm-es távolságok betartásával leöltögetjük. Az erősen időigényes munka után a megerősödött darabokat az eredeti szabásminta alapján összevarrjuk. A díszítéseket is tisztítjuk, megerősítjük, és eredeti helyére varrjuk. Az ily módon megerősödött és újjászületett műtárgy a munka elvégzése után kutathatóvá válik, indokolt esetben pedig kiállítható állapotba kerül. 96
