Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)

A magyar díszöltözet továbbélése a 20. században

tése), fekete-fehér sárközi hímzéssel díszített nyakkendővel. Nőknek ehhez hasonló kiskosztümöt terveztek népi hímzett ingblúzzal. Ezek a ruhák a főúri díszmagyar helyett bármikor viselhetőek voltak. A ruhamozgalom 10 év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. Folyóiratok működtek: Muskátli, Túndérujjak, Új Idők, Magyar Nők Lapja. Legnagyobb sikerük az iskolai egyenruhák kialakításában és a kézimunka oktatás magas színvonalának megteremtésében volt. A polgárok körében nem sikerült elterjeszteni a magyaros öltözeteket, mert vidékies hatást eredményezett és a ruha nemcsak nemzeti érzelmeket, hanem politikai állásfoglalást is kifejezett. A II. világháború után ezek a ruhák a rájuk ragasztott jelzők (nacionalista, jobboldali) miatt hordhatatlanná váltak. 84. Női képmás, 1896. Td.91.38.7. Taftselyemből készült, buggyos ujjú, tüll nyakfodros fűzött ingvállat, rövid atlaszselyem szoknyát és taftselyem kötőt visel a képen levő fiatal lány. Ez a magyaros öltözet lett az alapja a Horthy-korszakban minden társadalmi osztályból való fiatal lány közösségi ünneplőjének. 85. Gál Ferenc unokái, 1896. Td.87.138.1. A kislányok fűzött pruszlikban, buggyos ujjú blúzban, rövid szoknyában és fehér kötőben, a fiúk térdig érő atillában, magyar nadrágban, kiscsizmában és süvegben vannak. Méretükre készült kis kardokkal az oldalukon. 37