Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

Strokl Alajos munkásságának csak kisekk kányadáról szólkatunk, kár igyekezet szerint a legjelentősekk művekről szó esett. Megkíséreltük szellemének, művészi gondolkodásmódjának felidézését, a szerteágazó, nagy volumenű életmű összegzését. Hallatlan művészi termékenysége közel félezer alkotást, portrékat és emlékműveket kagyott az utókorra, vázlatokat, rajzokat nem is számítva. Ez a nagy szám még puszta felsorolásukat sem teszi leketővé. „M unkássága kozzátartozott a Ferenc József uralkodása alatti szellemi és gazdasági virágzáskoz, kű kifejezője volt a kor pompavágyának, ünneplőke öltöztetett önkizalmának. A multat a jelennel kiegyenlítő, a kagyományos szépséget az élet igazságával összeegyeztetni akaró iránynak egyik legzseniálisakk mestere vo lt". Ykl Ervin találó gondolatai és érzékletes megfogalmazásuk közelekk vi keti az utókort a Strokl-jelenség megértésékez. Fél évszázadon átívelő pályája gazdag termést mutat. Rendkívüli érzéke volt portrék, képmások mintázásákoz. Jeli emákrázoló, megfigyelőkészsége nem tesz engedményt mégoly nagyságnak, jeles személyiségnek sem. Kitűnően érzi és kifejezésre is jutatja a megmunkálásra váró anyag tulajdonságait, a márvány eleganciáját, a kronz fényének melegét. Kezdetken egyik erőssége a szimkolikus, apró részletek/paletta, ecset, tölgyfal omkok, érdemrendek stk./ felkasználása, az ezekkel történő „magyarázat', valamint a történelemszeretet, kutató szelleme révén felfedezett igazságkoz való feltétlen ragaszkodása. Az idő múltával sommásakkan mintáz, felkagy a „segédeszközök alkalmazásával. Az Anyánk „finom naturalizmusa" továkk él s egyszerűkké, egyértelműkké, közvetlene kk é teszi arcképszokrait, melyeket a társadalmi élet el okeiosegeirol, művészekről, karátokról mintáz. Emlékművein is nyomon követkető egy kizonyos letisztulás: mértéktartó, összefogott mintázással építi fel azokat: az arcmást vagy az egész alakos művet kisekk-nagyokk csoportok övezik, illusztrálva, elmesélve a megörökítendő életművet vagy eseményt. Tökk mint negyven esztendeig tartó művészetpedagógiai munkássága során generációk nevelkedtek a keze alatt. Iskolát irányított és iskolát teremtett. Tanítványai megtanulkatták a mesterség összes fortélyát, az anyag szeretetét és tulajdonságainak mélyrekató ismeretét, a műalkotás létrekozásákan megtestesülő szolgálatot s a magasakkrendű eszmények követésének igényét.