Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - A szegedi sortűz – október 26. délelőtt

Ezek az események mind a községháza előtt, az utcán történtek! A tenni akarás egyre erősödött az emberekben. Abban bíztak, reménykedtek, sőt ahogyan később tapasztaltam, elvárták, követelték akaratuk érvényre juttatását rajtunk keresztül! Hallatlanul izgalmas és új dolog volt ez számomra. Szinte beleborzongtam. Hatalmat adtak a kezembe. Cselekedjek! Hogyan? Hát, ahogyan ők akarják? Mi van vagy lesz, ha én nem úgy gondolom?! Forradalom van! Itt nincsenek írott szabályok. Könnyen én is áldozatul eshetek saját mozgalmamnak! Ha az élére álltam, akkor itt menni kell, de nem akárhogyan. Ha megbodok, keresztülmegy rajtam — jelképesen és valóságosan is — a bosszúra vágyó tömeg. Már így is hányszor védtem meg a gyűlölt ellenséget! Meddig mehetek még el? Ezek és még sok hasonló gondolat kavargott bennem. Több évtized elteltével biztosan leírhatom, hogy engem ebben a súlyos vészterhes időben a Gondviselés el nem hagyott! Amit és ahogyan cselekedtem a forradalom alatt azt most is vállalom! Isten velem volt! Abban az időben pedig nem gondoltam hitre, vallásra, Istenre, csak a forradalomra. Ezt most ennyi idő elteltével meg kellett állapítanom — be kellett vallanom! A szegedi sortűz - október 26. délelőtt Délután beszéltem fiatalokkal, akik bent voltak a városban és részt vettek a tüntetésen. Sajnáltam, hogy nem lehettem velük! De az elnök már nem engedett be, mondván, nekem már itt a helyem. A tűzparancsot Ábrahám .Antal, az MSZMP Csongrád megyei Pártbizottság PTO vezetője adta ki. A jelenlévő algyőiek egy, a községből származó tisztet is felismerni véltek ott, aki a sortűz végrehajtásánál jelen volt. Adatközlő: Csemus Sándor, algyői lakos „Én egy téglarakás mögött hasaltam — ami ott volt az egyik épület felújítása miatt —, amikor eldördültek a lövések. Másnap elmentem a helyszínre, és ott a falon és a kirakatokban sorozadövések nyomait láttam. Ez ellentmond annak, amit a hatóságok később állítottak — miszerint csak vaktölténnyel lőttek a katonák. 32