Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Előszó

ELŐSZÓ Molnár János, aki Szegeden született, fiatal emberként dolgozott 1956ban az Újszegedi Kenderfonó Gyárban. Október 23-án a forradalom híre a kemény fizikai munkát végző emberekben lelkesedést váltott ki és ezért munka után bementek a városba, hogy lássák, mi történik ott. Természetesen részt vettek a tüntetésben a diákokkal együtt, büszkén vitték a Kossuth címert és a nemzeti zászlót. Kivették részüket a karhatalommal folytatott harcból is. De a munkásbecsület megkövetelte, hogy mindezt mindig a napi munka után tették, szabadidejükben voltak forradalmárok. A szerző október 25-én este hazautazott lakóhelyére, Algyőre. Egy pillanat alatt belekerült az események közepébe és egyik vezetője lett a forradalom eredményeként létrejött új községi irányításnak. Személyesen járult hozzá, hogy az események rendben, fegyelmezetten, atrocitásoktól mentesen zajlottak Algyőn. A szubjektív elemekkel átszőtt beszámolóból jól látszik, milyen sokszor küzdöttek ebben a Tisza-menti községben az információ hiánnyal, a téves hírekkel (helyenként rémhírekkel) és az emberi gyöngeségekkel. Ugyanakkor nehéz feladat elé kerültek ezek az emberek, akik egyik pillanatról a másikra megbízást kaptak a falu vezetésére és fontos közigazgatási, katonai, pénzügyi problémákat kellett napról napra megoldaniuk. A szerző által bőven idézett algyői és szegedi adatközlők érdekes betekintést adnak arra nézve, hogy látták az egyszerű emberek a forradalom történéseit. De az is látható, hogyan terjedtek a hamis hírek és hogyan alakultak legendává az események, a sortűz, az utcai harc, vagy a forró hangulatú tüntetések. Megható olvasni, hogy a napi nehézségeik ellenére Algyőn miként gyűjtöttek két teherautónyi élelmiszert a Budapestiek és egyáltalán a fővárosi forradalom megsegítésére. Molnár János érdekes, őszinte visszaemlékezése saját, szubjektív emlékeit a levéltárak konkrét adataival egészíti ki. Munkája értékes, sok újat közlő alkotás, amelynek jelentőségét fokozza, hogy az 56-os visszaemlékezések java része értelmiségiek munkája, sajátos látásmódjukkal, megközelítésükkel. E mű szerzője viszont fizikai munkásként került bele a forradalomba, ez határozza meg emlékeit is, de szintén ez adja az írás különleges értékét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy ne maradjon az asztalfiókban, hanem legyen közkincsé. Szeged, 2006. augusztus 20. Zombori István 7