Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Budapest megsegítése

Később azonban kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy ő nem igazán forradalmár. Folyamatosan a harcok beszüntetéséről, a megbékélésről és a fegyverek leadásáról szólt. Mégis november 4-én, amikor a szovjet csapatok másodszor is megtámadták Budapestet, azt közli az ország népével és a világ közvéleményével, hogy „csapataink harcban állnak...". Budapest megsegítése Az egyik egyetemista fiú „Lebőről" került föl Pestre, az egyetemre. Ez itt egy tájegység volt. Mostanra már sokan nem is ismerik. Most haza jött és minket is felkeresett. Híreket hozott és elmondta, hogy az Ifjúsági Forradalmi Tanács Tagja. O is hozta a fiatalok bátorító üzenetét! Azt is elmondta, hogy Budapestnek élelemre van szüksége! Megértettük a főváros kérését, ami már a mi gondolatainkban is átfutott korábban, de most határozottan megfogalmazódott bennünk. Az egyetemista fiú egy Csepel teherautót ajánlott fel, ami Pestről fog lejönni az élelemért. Mint már mondtam, nekünk is rendelkezésünkre állt egy ilyen tehergépkocsi. Ezek a szóbeli ajánlások, ígéretek, mostanában erősebbek voltak akármennyi pecsétes írásnál! Megkezdtük a szervezést. Ebben újra meg kell említenem Ifj. Csernus Sándor, Süli Károly, a Zomboriak, a hozzájuk, illetve a hozzánk kapcsolódó személyeket. Meghatároztuk a termények milyenségét, amit hozhatnak az emberek. Ami sérülésmentesen szállítható. Pénzt is elfogadtunk, ezen élelmiszert vásároltunk! Ebben élő sertések és borjak vegyesen fordultak elő. Levágásukat és a szállításra való előkészítésüket itt a községben Kunszabó János, a hentes kisiparos végezte el. A Forradalmi Bizottság hatáskörében a feladatot Ifj. Csernus Sándor koordinálta. O megegyezett „Kunszabóval", hogy munkadíjban az összes „belsőséget" megkapja. Ezek után a munka rendesen elvégzésre került. Minden élelmiszert a községházára kellett begyűjteni, kivéve a húsárut. Volt olyan parasztember, aki azt mondta: — Ha az egyik borjúmat megveszitek, akkor a másikat ingyen adom oda! Most azok is hoztak, akik nem jöttek ki az utcára eddig. — Mit adjunk Fiam? — kérdezte tőlem Anyám. - Hiszen nincs semmink. — Majd én adok! — mondtam neki. — Nekem most van pénzem. Ezen veszünk azt, amit lehet, és ami kell. 63