Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)
Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap
Október 28. vasárnap Másnap reggel a Népházban, az akkori kultúrházban, harminc-negyven ember jött össze, akik a Forradalmi Bizottság magját alkották: if). Csernus Sándor, Süli Károly, Karancsi-Zomboriak, Vitéz József, Bíró Melinda, Dr. Szobonya Miklós, Győri Pál gyógyszerész, Mogyorósi Béla, Rapcsányi Miklós, Molnár János, és még mások. Elhatározást nyert, hogy ezt a Forradalmi Bizottságot ki kell bővíteni. Én megmutattam azt az írásomat, amit a gyűlésen szeretnék felolvasni, illetve elmondani. Megnézték, s azt mondták, hogy ez nem jó! Van már itt elég indulat és lelkesedés egyébként is. Majd a Szobonya doktor ír egy pár sort, és azt kell elmondani, mondták. A barna színű öltönyömet vettem fel erre az alkalomra. Kissé hűvös volt már az időjárás. Fáztam is egy kicsit. A községházától, ahol találkoztunk, gyalog mentünk mind a hárman együtt. Nagyon izgultam, én még sohasem beszéltem nyilvánosan ennyi ember előtt. Amit mondanom kell, az itt volt nálam leírva. Kaptam még egy röplapot, ami a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárból való volt. Ezt Vitéz József és Rapcsányi Miklós adta át nekem. Felálltunk a „Trianon emlékmű talapzatára", mert ez az volt! Itt most 900-1000 fő lehetett jelen. Zsongtak az emberek, de még jobban az itt lévő harminc-egynéhány gyerek. Ezek pár méterre álltak hozzánk, részemre eddig ismeretien céllal! Jóska csillapította őket és a sokaságot. Először egy nemzeti zászlót húztunk fel. Majd ezután az elnök elszavalta a Talpra Magyar c. verset. Most én következtem. Nekem kellett először megszólítani az embereket. - Kedves Polgártársak! — kezdtem a beszédemet, a gyűlölt „elvtársak" helyett. Ez nagy tetszést váltott ki az ott lévők között! Elmondtam a beszédemet. Ezután felolvastam a pontokba szedett követeléseket, ami a nálam lévő röplapon volt. Ebben benne volt minden, amit most fontosnak tartottunk. Ennél többet, jobbat, mondani sem lehetett volna. Most az itt lévő iskolás gyerekek kórusban elkezdték kiabálni, hogy nem akarunk többet orosz nyelvet tanulni! Alig lehetett őket lecsillapítani. Megígértem nekik, hogy most már nem is kell, de ezt a kérdést még meg kell vizsgálni! Nagy volt az ováció! Ezt követően Rapcsányi Miklós, a titkár javaslatot tett az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság és a tagok jóváhagyására. Az itt lévők elfogadták 38