Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - A hivatal elfoglalása

A hivatal elfoglalása - Holnapra tervezem a gyűlést! - mondta nekünk Jóska, aki immár az elnökünk. - Ezt még pontosítani fogjuk. A nép akaratára most mindjárt vegyük át a hivatalt - döntött az új vezetőség. Bementünk az épületbe. A régi kommunista hatalom emberei még ott voltak. Velünk együtt még sokan bejöttek. Most már szinte óvtak, védtek bennünket a saját testükkel is! Hiszen mi már az övéik vagyunk. Mi az ő akaratukat fogjuk megvalósítani. — gondolhatták jogosan. Az elnök összehívta az ott dolgozókat. Amíg ez a kis idő eltelt, mi eldöntöttük, hogy ki maradhat, kire van szükségünk, kit gondolunk alkalmasnak arra, hogy együtt dolgozhassunk. Én azt mondtam, Fekete Mária maradjon. O az anyakönyvi hivatal ügyeit intézte. Mozgássérült is volt. Szerettem is, mert iskolában is jártunk együtt. Mint később kiderült, ez a szeretet nagyon is egyoldalú volt — O nem a mi oldalunkon állt, csak akkor még ezt nem tudhattam! Papp Piroska is maradjon. O is ilyen tevékenységet végzett, és szintén mozgássérült volt. A tanácstól, illetve a községházától az alábbiak lettek elbocsátva: Pászti József, VB elnök, Paulisz Béla, VB elnökhelyettes - repülőoktató, Pataki Ferencné, VB titkár, Lele András, pénzügyi vezető, Herédi Mihály, pénzügyi dolgozó, Makai Ferenc, pénzügyi dolgozó, Id. Csernus Sándor, mezőgazd. előadó, Id. Huszka József, hivatalsegéd, és még öt begyűjtési dolgozó. Közöltük velük a nép döntését, miszerint azonnal el kell hagyniuk a hivatalt, amit morgolódva tudomásul vettek. Az emberek hangosan szidalmazták őket, a már ismert módon: „Piszkos kommunisták, takarodjatok!" Volt, aki a könnyeivel küszködött. A népharagtól a mi fegyelmezett magatartásunk védte meg a távozókat. A régi hatalom képviselői nem mehettek ki a főbejáraton, mert ott voltak a forradalmi tömegek, ezért saját biztonságuk érdekében, Jóska, az elnök utasítá36