Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Szeged, 1956

— El kell rejtenünk! - mondtam nekik. — De hová? — kérdezték ők. A hídnak az újszegedi lejáratához — egyeztünk meg közösen. Átmentünk, s a lejárat vége felé a jobb oldalon lévő zöld sövény bokrai közé helyeztük el a kenyereket. Ez hazafelé ügyis útba esik — mondtuk egymásnak. Vissza a térre! Ekkor már igen késő és sötét is volt. A tömeg ekkorra hatalmasra duzzadt, s elindult — mi is velük. Azt tudtam, hogy ezt a megmozdulást a diákok szervezik, ők mozgatják a tömeget. Bíztam bennük, hogy tudják, most mit kell tennünk. Jelszavunk is volt: „Ruszkik haza!" Ez akkor a valóságban így hallatszott: „Rusz — kik — hazaaa!" Ez hangzott sok száz torokból. Jólesett most legalább szabadon belekiabálni az éjszakába. A feszültség, ami évekig ránk rakódott most oldódni látszott. A lelkesedés fokozódott! Az utcákon haladva még sokan csadakoztak a menethez. Igyekeztünk a két munkatársammal együtt közel kerülni az első sorokhoz, hogy tájékozódjunk: kik a vezetők, s most mi a célja ennek a késő esti megmozdulásnak. Azt tudtuk, hogy napközben is voltak történések, de a munkánk miatt ezeken mi nem vehettünk részt. Az első sorok mögött haladva, hallom, hogy vita van valamiről a diákok között. Érkeztek, cserélődtek, s mentek is el valahová, majd üjra visszajöttek. Az Aradi vértanúk tere felé vettük az irányt. Odaérve, a Hősök kapuja közelében megállt a tömeg. A kaputól balra lévő épületszárny emeleti ablakában — ami nyitva volt - egy fiatalember ült. A hátát nekivetette az ablakkeretnek, a lábaival pedig a másik oldalnak támaszkodott, ami a Hősök kapuja felé mutatott. Az első sorokban odaérkező egyetemisták beszéltek vele, illetve kiabáltak fel egymásnak! Azt sikerült megértenem, hogy valamiben nincs egyetértés, de miben és miért azt nem tudtam kideríteni! A kollégiumnál Rövid szóváltások után az emberek egyik része elindult, s mi is velük mentünk. Nemsokára megálltunk egy intézmény előtt. Közel mentünk a bejárathoz és hangosan kiabáltunk. A cél az volt, hogy az ott lévő diákok csatlakozzanak hozzánk. A bejárattól balra, a földszinti ablaksor ki volt világítva. Most fegyveres férfiak jelentek meg az ablakok mögött. Eredeti magyar katonaruhát láttam rajtuk. Derékszíj és oldalfegyver volt a szerelésük. 14