Marosvásári Attila: Ahol a forradalom lángja föllobbant. 1956 Szegeden (Szeged, 2006)
A stabilizáció napjai (október 31. - november 3.)
A 5IABILIZAL0DA5 NAPJAI (október 31. - november 3.) Október 31-én Szeged Város Néptanácsa Forradalmi Nemzeti Bizottsággá alakult át. A névcsere nem Csupán formális változást jelentett, hiszen az új elnevezés pontosabban fejezte ki az önkormányzatnak a körülményekből fakadó kényszerhelyzetét, A forradalmi közállapotok, az általános sztrájk közepette a közellátás biztosítása, a közrend fönntartása valóban komoly terhet rótt a város vezetőire. Ezek a napok teremtették meg a többpártrendszerű demokrácia kereteit: október 31-én újjászerveződött Szegeden is a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, Petőfi Párt néven a Nemzeti Parasztpárt, majd a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezete. November 2-án megalakult a Rákosi-rendszer politikai üldözöttéit tömörítő Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) helyi szervezete. E pártok és szervezetek azonban a rendelkezésre álló idő szűkössége folytán a város közéletében, így a Forradalmi Nemzeti Bizottság tevékenységében számottevő szerepet nem tudtak betölteni. A frissen megalakult pártok ugyanis meglehetős rideg fogadtatásra találtak a forradalmi szervek részéről. A Perbíró József által vezetett nemzeti bizottságnak az volt a véleménye, hogy a többpárti demokrácia elengedhetetlen ugyan, de úgy vélték, ennek ekkor még nem érkezett el az ideje. Abban a helyzetben, a forradalom eredményeinek stabilizálásában, a közállapotok megszilárdításában fontosabb volt a nemzeti egység, mondták, mint a pártok érdekérvényesítése, és az emiatti megosztottság. A helyzet normalizálódásának, a forradalmi vívmányok gyakorlatba való átültetésének feltételei — miként országosan — Szegeden is október 30-31-e után teremtődtek meg. November 2-án reggel a Forradalmi Nemzeti Bizottság és a Városi Sztrájkbizottság közös határozata alapján a sztrájk megszüntetésére szólították föl a lakosságot. A fölhívás eredményeként több üzemben megindult a termelés, kinyitottak a boltok. Az üzemi munkástanácsok, a szükséges személycserék végrehajtását követően, a termelés megszervezésére és újraindítására koncentráltak. Kováts József irányításával, akit a Forradalmi Nemzet Bizottság a belbiztonsági szervek felügyeletével bízott meg, megkezdődött a rendőrség átalakítása. Ügy tűnt, az élet visszatér rendes - immáron a„szociális demokrácia”játékszabályai szerinti — kerékvágásába. November 3-án azonban már a szegediek előtt is egyértelművé vált, hogy a szovjet beavatkozás küszöbön áll. Gosztonyi István őrnagy, városparancsnok és Nagy Ferenc főhadnagy vezetésével ezért még ezen a napon elkészítették a város védelmi tervét. Ismét megmozdult az egyetem is. Az egykori szegedi tudóshoz, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberthez, és rajta keresztül a világ tudósaihoz szólt az a fölhívás, melyet Baróti Dezső rektor, Korpássy Béla dékán és még 16 szegedi egyetemi tanár írt alá, és amelyben hitet tettek a nemzet függetlensége mellett. Ennek megőrzéséhez a nemzetközi tudományos közvélemény segítségét kérték. Amikorra azonban a levél a címzetthez megérkezett, Magyarország már ismét szovjet megszállás alatt állt. Az egyetemi fölhívást az új szegedi napilap, a Délmagyarországot november 1-jétől fölváltó Szeged Népe november 4-i száma is közzétette. A lap mellett a hiteles tájékoztatást, ezáltal a stabilizálódást segítette a MÁV szolgálati hullámhosszán sugárzott Széchenyi Rádió adása is. Itt hangzott el november 3-án este a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökének, dr. Perbíró Józsefnek a fölhívása, aki az elmúlt napok történéseit értékelve a forradalom végső győzelmének kivívására, az addigi vívmányok megőrzésére, valamint az általa időszerűtlennek tartott pártszervezésekkel szétszabdalt nemzeti egység helyreállítására szólította föl a szegedieket. Perbíró rádióbeszéde már csak alig néhány órával előzte meg a szovjet oífenzíva megindítását...
