Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Bagi Gábor: Mítosz és valóság. (Néhány megjegyzés Kossuth Lajos és a kiskundorozsmai juhász esetéhez)

zódott volna illy állapotban? De Félegyházán az esküdt úr azt mondá, hogy ez ma­kacsság, engedetlenség, és tömlöczbe vetette, és egy hónapig tömlöcöztette, aztán felöltöztették katonának. Én igen szeretem őt, s meghalok nála nélkül két kisdedem­mel". 2 Kossuth cikke nyomán sokak érdeklődését felkeltette az ügy. Ugyanakkor Zámbó Mihály ekkorra már Habsburg József főhercegnél, a Magyar Királyság nádo­ránál, s egyben a „Jászkunok Grófjánál és Bírájánál" is levélben tiltakozott erőszakos besorozása ellen. A nádor, akit kényelmetlenül érinthetett, hogy a közvetlen főhatósá­ga alatt álló jászkun törvényhatóság az országos közvélemény előtt kedvezőtlen szín­ben tűnik fel, 1841. április 6-án kelt levelében az ügyben vizsgálatot rendelt el. 3 A kiküldött bizottság hivatalos jelentései a Jászkun Kerület 1876 óta Szolnokon őrzött levéltárában máig megtalálhatóak, és némiképp árnyaltabbá teszik azt a képet, amit Kossuth cikke rajzolt a Zámbó-féle ügy hátteréről és mozgatórugóiról. 4 2. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a 27 éves, római katolikus vallású, és a Kerületek ítélőszékei által már többszörösen is fenyített Zámbó Mihályt 1841. február 20-án 5 lúd és 1 sütőteknő Hanuz Jánosné Molnár Borbálától történt ellopása miatt rendelték be a kiskundorozsmai városházára. Itt a kihallgatás során a bűntett elköveté­sét be is ismerte, sőt „némiképp" kártérítést is igért. Zámbónak nem is igazán lehetett más választása, mivel a helyszíni szemle során a házánál az egyik ludat a hóban elás­va meg is találták. Erre még aznap este áristomba csukták, mivel attól tartottak, hogy visszaesőként valamiféle újabb galibát okoz. Mivel másnap vasárnap volt, Zámbót csak hétfő délelőtt vitték a főbíró elé. Ekkor azonban „... dühösségbe jött, és ott ször­nyű káromkodásokat követett el ... Istent és Istenember fiát rútul káromolván ... a Bírót s minden kit csak meglátott, a fogház ablakán késsel szúrkálódván lefelé szi­dalmazott meg öléssel fenyegetett". Több tanú szerint is ekkor kiabálta, hogy inkább katonának áll, sem hogy újra megfenyítsék, s börtönbe csukják. A vizsgálati jelenté­sek szerint e kijelentéséhez mindvégig következetesen tartotta magát. Akár önként jelentkezett Zámbó katonának, akár erőszakkal vették rá, a kiskundorozsmai tanács számára mindenképpen nagyon is kapóra jött az eset. E he­tekben folyt ugyanis az 1839/40-es országgyűlés által tíz év időtartamra megajánlott újonclétszám kiállítása, amely - az országos sorshúzásos gyakorlattal ellentétben - e kiváltságos területeken lényegében még mindig „önkéntes jelentkezés" alapján tör­tént. (A sorshúzás elvét ténylegesen csak akkor alkalmazták volna, ha nincs elegendő önként katonának álló személy.) Főképp a Kiskunságban voltak nagyok a problémák, ahol végül 13 „jelentkező" rabot is besoroztak a hiányok pótlására. Ezek a bünteté­sük letöltése helyett választották inkább a katonai szolgálatot, s egyébként pedig „jóknak és oda valóknak találtattak". Kiskundorozsmán szintén kevés volt az önkén­tes regruta, a 12. Nádor huszárezredhez állítandó 32 fős kontingensből még 13-an 2 Diószegi György: Kossuth Lajos üzenete. Pesti Hirlap-anno 1841-1844. Népszava, 1988. 90.p. 3 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Jászkun Kerület közgyűlési iratai (a továbbiakban JNkSzML Jk. Ker. kgy. ir.) 1841. Fasc. 2., No. 729. 4 Uo. Fasc. 4.. No. 741. 5 Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a X11I-XIX. században. In.: Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, VIII. 247-266. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom