Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Bagi Gábor: Mítosz és valóság. (Néhány megjegyzés Kossuth Lajos és a kiskundorozsmai juhász esetéhez)

BAGIGÁBOR Mítosz és valóság (Néhány megjegyzés Kossuth Lajos és a kiskundorozsmai juhász esetéhez)' K

ossuth Lajost a haza és a külföldi történetírás nem csupán a XIX. századi magyar történelem legkiemelkedőbb államférfiénak és politikusának tekinti, hanem a magyar politikai újságírás megalapítójának, atyjának is. 1841 elejétől a „Pesti Hírlap" főszerkesztőjeként több száz gyújtó hangvételű cikkben világított rá a polgári átalakulás szükségességére, elkerülhetetlenségére. Gyakorta „szívszorító" egyedi példák sokaságával hangsúlyozta, a véglegesen, visszavonhatatlanul és reformálhatatlanul elavult feudális rendszer már régóta megérett a teljes felszámolásra. Ezek a cikkek szinte önmagukban is kis „szociológiai esettanulmányok", a reformkori Magyarország valóságának aprócska, de az egyéni sorsok bemutatásával rendkívül „életközeli" szeletei. Közülük számos máig is ismert. így a publicista Kossuth képének megrajzolásakor gyakorta szokás hivatkozni a kiskundorozsmai Zámbó Mihály ügyére, akit 1841 elején szegény, kétgyermekes családapa létére „törvényellenesen" soroztak be katonának a császári-királyi ármádiába. A Pesti Hírlap főszerkesztőjeként Kossuth a lap 1841. évi 28. számában az esetről az alábbiakat írta: „Tegnapelőtt déltájban egy szegény magyar asszony jött szállásunkra, dorozsmai lakos, szegény birtoktalan juhász, Zámbó Mihály neje, vagy talán - polgáriabb legalább - özvegye. Az asszony mezítláb volt s mellén egy parányi kisdedet tartott, alig 7 napost. - Az asszony nem sírt, a könnyűtlen fájdalom szavait rebegé a pusztának szerencsétlen gyermeke. Békével éltünk - úgymond - kézi munkánk után Dorozsmán, én és emberem, ki most betegség miatt szolgálaton kívül volt. Február 20-án a dorozsmai bíró felhívatá. Ő mint ártatlan, semmit sem gyanítva felment bíró uramhoz, de ott azt mondták, hogy katona lesz, ő szabadkozott, mert úgy hallottuk, hogy a törvény sorshúzást parancsol, és a családfőket még ez alól is kiveszi, és ő sem sorsot nem húzott, sem a város borából nem ivott, sem gonosztettet nem követett el. De bezárták és meg akarták vasalni. Az én emberemnél egy bicska volt, és nem engedte magát megvasaltatni. Aztán három napig koplaltatták, aztán adtak neki egy itze pálinkát, s midőn megrészegedett, vasra verték, szekérre lökték, s elvitték Félegyházára. Gondolhatja biz »édes uram« hogy útjában szitkozódott, - ki ne szitko' Magam Juhász Antal Tanár Úr ünnepi kötetébe - a rendelkezésre álló rövid idő ellenére - egy hosszabb tanulmányt szerettem volna leadni, ám a magyar média közbeszólt. Egy szolnoki magángyűjtö állítólagos Kossuth levele kapcsán 2004. márciusának második felében különböző rangú és jellegű hírlapok, közszolgálati és kereskedelmi televíziók olyan hulláma rohanta meg munkahelyemet (Szolnok, Damjanich János Múzeum) és személyemet, ami nemcsak abnormális volt. de a témához még szükséges levéltári kutatásokat is lehetetlenné tette. E napokban tudatosan kerültem, hogy bármely „nyilatkozatom" megjelent változatával szembesüljek, kollégáim révén mégis képet kaphattam arról, hogy sztármédiák sztármunkatársai hogyan képesek sztármunkával sztároknak való sztárszenzációkat gyártani, szimpla megnyilatkozásokat feltupírozni, értelmét tekintve ellenkezőjére változtatni. Az események hatására szedtem elő, és bővítettem ki ezt a jó tíz éve újságcikknek szánt kis cikkemet, ami ha témáját tekintve nem is, területi vonatkozása alapján azonban mégis kapcsolható Juhász Tanár Úr tevékenységéhez. 45