Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Krupa András: Evangélikus anyakönyvek tanúsága Csanádalberti első telepeseiről (1844-1870)

monopólium kivívása érdekében a már meglévő településekkel részint újabb szerződéseket kötött, részben a kincstári pusztákon új helységeket telepített.

2 E céltudatos folyamatról több értékes munka született. Mi szűken csak a falunk létrejöttével szorosan összefüggő adatokra utalunk. Csanád vármegyében 1842-46 között 9 dohánykertészség jött létre.

3 A kertészség elnevezés a kincstár érdeke volt, így kívánván megkülönböztetni jogilag is e településeket az úrbéres helységektől, s következetesen kerülte a „község" nevet, lakóikat mindvégig a szerződésben rögzített ideiglenes, meghatározott időtartamra szóló bérlőknek tekintette, a szerződéskötőket pedig kertészeknek, dohánykertészeknek illetőleg dohánykertészettel foglalkozó lakóknak nevezte. Az újonnan kialakított kertészségekkel Csanád megyében velük együtt ekkorra már 22 dohánykertész falu létezett.

4 Emellett Csanádalberti és a vele szomszédos Ambrózfalva a létrejöttüket kényszerítő körülményeknek is köszönhetik. 1815-ben (a második szerződés szerint 18lóban)

5 létrehozott Pitvaros szlovák lakói nem voltak hajlandók dohányt termeszteni, amelyet az 1840-es évek elején a kincstár rájuk akart kényszeríteni. Hosszabb alkudozás nyomán, mely folyamatban a kincstár ugyan kicsit engedett (a 20 holdas numerus 25%-a helyett 20%-ot ajánlott fel kötelező dohányföldnek)

6, végül büntetésképpen elvették Pitvaros határának kétharmadát, s annak mintegy a felét (3200 hold) az újonnan kialakuló kertészség azon pitvarosi lakóinak, akik elfogadták a feltételeket, valamint egész sor új, túlnyomórészt szlovák telepesnek adta bérbe. Közel ennyit kapott az Ambrózfalvának nevezett új kertészség is. Az albertiekkei 1843. november 10-én Pécskán kötötték meg a szerződést, s ugyanezen a napon megerősítették, majd a magyar kamara 1844. augusztus 7-én ratifikálta azt.

7 Ez utóbbi időpont miatt az alapítás évének 1844-et tekintik. Ambrózfalva szerződését 1844. április 17-én Pitvaroson írták alá. A legközelebbi dohánykertész település Nagymajlát(h) lett, melyet az ún. Székegyházi pusztán hoztak létre (a szerződéskötés ideje: 1843. augusztus 18.). Magyar ajkú telepesei viszont nem kerültek ilyen helyzetbe, mint a fenti kettő. A későbbi Csanádalberti helyét Pitvarostól alig 2 kilométerre jelölték ki. Ambrózfalva Pitvarostól északra s nyugatra, a falutól kissé távolabb alakult ki, új telepesei homogénebb összetételűek az albertieknél. Zömük Békéscsabáról érkezett (annak szegényebb városrészéből - Jaminából - Erzsébethely),

8 jellegzetes csabai szlovák nyelvjárásukat a mai napig éltetik. Csanádalberti első kertész telepesei csak kisebb számban jöttek Pitvarosról, a többséget Tótkomlósról érkező szerződéskötők alkották. Pitvarost egyébként nagylaki szlovák evangélikusok alapították, ahonnan szintén érkeztek Csanádalbertire. Nagylakra viszont a máshonnan jövő (szarvasi, békéscsabai stb.) evangélikus szlovákokkal együtt 1803-ban tótkomlósi szlovákok is települtek. így e helységek „őslakosságának" zömét tótkomlósiak alkották, akik valójában maguk is szekunder (sőt tercier) 2 Dáczer, 1998. 15; Komoly, 1992. 11: Körmendi. 1973.211-212. 3 Dáczer, 1998. 136. 4 Oltvai, 1978. 64: Ruszoly, 1978. 164. 5 Komoly, 1992. 8 - 9: Oltvai, 1978. 81; Bernula, 1969.7-8. 6 Dáczer, 1998. 126. 'Dáczer, 1998. 158. 8 Sirácky, 1977.355-361. 220